23.fejezet

*Laura szemszöge*

Ross elég jól bealudt, így gondoltam lemegyek a többiekhez. Felkeltem és megfésülködtem, majd ahogy nyitottam volna az ajtót valaki elkapott hátulról.
- Te meg mikor keltél fel?- fordulok mosolyogva a kócos Ross felé, aki csak szenvedélyesen megcsókol. Kezem már-már automatikusan a hajába vándorol, majd játszani kezd vele. Keze lecsúszik a fenekemre, és egy erőteljes mozdulattal magához ránt, így szinte csak egy hajszál férne el közöttünk. Csak annyira váltunk el, hogy lerángassuk egymásról a felsőinket, majd újabb csókcsatába kezdtünk. Ross felkap, mire köré kulcsolom lábaimat.
- Azta, valamit megzavartam? - kérdi röhögve Rocky, ahogy a nyitott ajtóban áll.
- Rocky...-tesz le lassan Ross, majd elém áll. - Fuss! - mondja, mire Rocky elkezd rohanni, Ross pedig utána. Felkaptam az első kezembe eső anyagot, ami Ross pólója volt, majd utánuk futottam. Kergetőztek egy kört a nappaliban, ahol Riker és Lucy csak értetlen fejjel nézték őket.
- Ezekkel meg mi van? - kérdi Riker, miközben a két jómadár a konyhába rohan.
- Azt hiszem én tudom - pillant meg Lucy mosolyogva.
- Héj, ő nyitott be. Viselje a következményeket - vágódok le nevetve a fotelba. - Ross! - kiabálok a szöszinek.
- Mondjad! - kiabál ki.
- Hozz vizet, ha kijössz onnan - mondom és kb fél perc múlva már mellettem is terem.
- Mennem kéne az irodába - néz az órára Lucy, majd felkel.
- Megyek veled- állok fel én is.
- Elkísérlek - fogja meg a kezem Ross, mire elmosolyodok. Mire indultunk volna, addigra már mindenki velünk tartott.

* Lucy szemszöge*

Muszáj volt a főnökömmel beszélnem a történtekről. David egyértelműen velem jött, hiszen látniuk kell, hogy összeverték, Riker természetesen elkísért, Laura mellettem akart állni, így jött Ross is. Rydel jönni akart, ugyanis már tudni akarta a teljes sztorit, így mindenki jött.Beültünk a kocsikba és elindultunk. Miután megérkezdtünk a hátsó ajtóhoz léptem és segíteni akartam David-nek kiszállni, de Riker arrébb lökött.
- Majd én segítek- nyújtja a kezét. Laura ugyan olyan furán nézett, mint én.
Miután a többiek is leparkoltak bementünk az épületbe. A liftel felmentünk az emeletre, majd egyből a főnököm irodájába.
- Szia Lucy! Sziasztok!- köszön, de mikor meglátta a mankóval közlekedő David-et felpattant.- Mi történt? És ki ez?- nyúl egy székért, amire David leült.
- Megkaptad az eredményeket?- kérdezem.
- Igen, de egy kicsit össze-visszás volt- mondja,
- Tudom, bocsánat!
- Hé, főnök!-lép be Kate.- Sziasztok!- köszön.
- Jókor jössz, Lucy magyarázd el akkor, hogy mit derítettél ki- ül a helyére.
- A halott, Joey McCartney, egy 56 év körüli, hivatásos Texasi nyomozó volt. Lányával Elena McCartney-val élt Hawaii-n a tengerparton. Pár hét múlva költöztek volna Európába, ahova most Elena egyedül megy a temetés után. Elmondása szerint miután megvacsoráztak, az apja kiment levegőzni. Elena bent egy pisztolylövést hallott. Azonnal kiszaladt, ahol meglátta az apját feküdni. Segíteni próbált, de már nem tudott.- fejezem be monológom.
- Texas-i nyomozó... Ismered?- kérdezi a főnök, mire egy nagyot sóhajtok.
-Apám volt nyomozó társa. A gyilkos neve pedig Robert Ray Hatcher. Az előző áldozata neve John Hale, a következőé pedig... Lucy Hale- mondom, mire a főnököm szeme elkerekedik a többiek meg hírtelen még levegőt is elfelejtenek venni.
- Lucy, ezt mégis honnan veszed?- kérdezi Riker.
- Tudom- válaszolom továbbra is előre nézve.
- Lucy, ha tisztázzni akarjuk ezt az ügyet el kell mondanod, hogy pontosan mi történt John-nal, vagyis... az apáddal- mondja a főnök.
Újra feleveníteni azt a napot, borzalmas. De ha bosszút akarok állni, akkor meg kell tennem.
- Nem muszáj, ha nem akarod-fogja meg Riker a vállamat.
- De. Muszáj- nézek rá, majd vissza. -Egy keddi napon történt- kezdem. - Az apám megoldott egy bűncselekmény és szabadságot kapott, amin elmentünk lovagolni. Csak mi ketten. Miközben lovagoltunk valakit észrevett. Megkért, hogy induljak haza, ő pedig bement az erdőbe. Én vártam egy darabig majd utána mentem. Emlékszem, hogy egy kis pataknál már csak azt a férfit láttam. Kérdeztem hogy hol van az apám. Azt mondta hogy megölte. És én leszek a következő. Felém tartotta a pisztolyt, de elszaladtam. Hazalovagoltam, ahol szóltam anyámnak. Felhívta a rendőröket majd egy órával később, leült mellém a kertbe, és...és közölte, hogy az apám meghalt. Én egyből elszaladtam és akkor este megfogadtam, hogy addig nem nyugszom, amíg azt az embert meg nem ölöm.-fejezem be sírva.
Leültem egy székre, aminél Riker és Laura vígasztalni kezdtek. Pár perc csend után a főnök felpattant az asztaltól.
- Lucy, ne aggódj, elkapjuk azt az embert. Addig is, nem nagyon szeretném, ha a nyomozásban részt vennél, illetve...-kezdi de felpattanok.
- Mivan? Én tudok mindent erről az emberről. Nem zárhatsz ki a nyomozásból-akadok ki.
- Rendben. De nem ölheted meg! Nem fogok magyarázkodni a zsaruknak-ül vissza.
A mesém a kislányról, akinek megölték az apját mindenkit sokkolt. Pár kérdés után végre haza indultunk. Út közben tudatosult bennem, hogy lehet az anyámat is bántotta. Ahogy hazaértünk egyből a Skype-hoz rontottam.
- Szia anya! Úristen, minden oké?- nyugodok meg egy kicsit, mikor meglátom anyát mosolyogni a kamera előtt.
- Szia, kicsim! Persze, hogy minden oké. Na és veled? Már nagyon régen hívtál-mondja.
-Igen mert sok dolgom van- válaszolom.
- Miért kérdezted ilyen ijedten? Történt valami?-kérdezi aggódva.
- Nem dehogy.
- Nézd itt van Bill. Beszélsz vele?-kérdezi.
-Persze!- vágom rá.
-Akkor megyek szia! Puszillak téged is és Laurát is!- mondja majd elmegy a kamera elől és megjelenik Bill, akinek már nem tudtam hazudni.
- Itt van apa gyilkosa. És megölte apa társát. Nagyon vigyázzatok magatokra!- figyelmeztetem. -Ês anyának ne szólj!- mondom.
Megbeszéltük majd bontottuk a vonalat. Iszonyatosan parázok, hogy bántja a családomat. De, ha mégegyszer valamelyik szerettemhez hozzáér...megtalálom és megölöm!

*Laura szemszöge*

- Kop-kop - lépek be mosolyogva a résnyire nyitott ajtón Lucy-hoz. - Rendben vagy? - kérdem, mire sóhajtva egy aprót bólint. 

- Lányok van egy nagyon király ötletem -  pattan mellém Rydel. 

- Avass be kérlek - nézek nevetve az izgatott lányra.

- Falat fogunk mászni - mondja izgatottan.

- Mit fogunj csinálni? - kerekedik el a szemem.

- Ne kérdezz semmit, csak gyertek - indul el a szobájába. Lucy-ra nézek, aki csak vállatvon és kivesz a szekrényéből egy kényelmesebb ruhát. Példát véve róla én is a szobámba megyek, ahol Ross az ágyamon fekve telefonozik. Kikapok egy rövidnadrágot és egy ujjatlant a szekrényből és gyorsan átveszem.

- Hova mész? - mászik mellém Ross, ahogy veszem fel a cipőm.

- A nővérkéd kitalálta, hogy menjünk falatmászni Lucy-val. Miért nem tudnak egyszer olyat kitalálni, amitől nincs halálfélelmem? - kérdezem keservesen felnevetve.

- Ha szeretnéd elkísérlek - mosolyog.

- Maradj csak nyugodtan. Találsz chipset és csokit az éjjeli szekrényben - adok egy puszit az arcára. 

- Este elmehetnénk sétálni - mondja, ahogy kinyitom az ajtót.

- Benne vagyok, csak éljem túl ezt az egészet - nevetek, majd lemegyek a lányokhoz. Elindultunk a parkba, ahol az a bizonyos fal van felállítva. Odaérve kikértük a hámokat, majd elkezdtük felvenni őket. Elmutogatták, mit hogyan csináljunk, majd elindultunk felfelé.

- Lefogok esni - röhög Delly.

- Tuti ő se tudja, hogy min nevet éppen - néz rám Lucy, mire mosolyogva vállat vonok és feljebb mászok. Hirtelen megcsörren a mobilom, amit nagyhezen kivadászok a zsebemből.

- Te felhoztad ide? - kiabál fel nekem Lucy.

- Jó na, elfelejtettem kitenni - emelem a fülemhez a készüléket. - Tessék, itt Laura Marano.

- Miss Marano, Dr. Pietersen vagyok a Manhatten-i kórházból. Nálunk van az apja, balesete volt. Kérem minél előbb jöjjön be!- mondja egy férfi, mire a szemeim megtelnek könnyekkel, alig tudom tartani magam, csak hallkan kinyögöm, hogy "Hamarosan ott leszek" majd leteszem és sebesen lefelé lezdek mászni.

- Lau, mi történt?- másznak le utánam a lányok.

- Haza kell mennem, most! - mondom határozottan, majd lekapom magamról a felszerelést és a kocsihoz futok. Lucy és Rydel bepattannak, én pedig padlóig nyomom a gázt.

- Laura! - szól hozzám határozottan Lucy, mire rá pillantok, majd vissza az útra.

- Apu kórházban van, muszáj visszarepülnöm New York-ba, még ma - jelentem ki, majd a házunk előtt leparkolva berohanok.

* Lucy szemszöge*

- Mivan?- ugrok ki én is az autóból, majd becsapom az ajtót.- Laura, állj már meg! Ki hívott vagy mivan?- szaladok utána.
- Egy orvos hívott, hogy apu balesetet szenvedett és kórházban van!- mondja miközben a kulcsot próbálja belehelyezni a zárba, viszont annyira remegett a keze az idegességtől, hogy ez nem sikerült.- Basszameg!- káromkodik, mire kikapom a kezéből a kulcsot, kinyitom az ajtót ő pedig berohan.
- Na, milyen volt a mászás?- jön ki Riker a nappaliból, mire Laura félrelöki.- Vele meg mivan?- néz rám.
- Bocsi!- adok egy puszit az arcára, majd Laura után szaladok.
- Rydel!- szól az éppen befutó szőkeségnek Riker.
- Majd később elmondom!- jön utánam. Felszaladtunk Laura szobájába, aki már félig be is pakolt a bőröndjébe.
- Mi történt?- jönnek fel a többiek. Ross egyből Laurához szaladt és lefogta a kezét. Ahogy Ross szemében nézett egyből sírni kezdett.
- Laurát felhívták, hogy az apja balesetet szenvedett és kórházban van- mondom.
- Tessék?!- akad ki az egész társaság egyszerre.
- El kell mennem New York-ba.- fordul ismét a bőröndje felé Lau.
- Veled megyek!- jelenti ki Ross.
- Ne!- vágja rá Laura.
- Nem mehetsz egyedül!- válaszol Ross.
- Igaza van! Valakinek melletted kell lennie. Én is megyek!- jelentem ki.
- Nem, Lucy! Neked van itt elég bajod! Maradj itthon majd én elmegyek Laurával- mondja Ross.
Laura iszonyatosan gyorsan bepakolt. Mire mindenkinek leesett, hogy mi is van már az ajtóban álltunk és búcsúzkodtunk.
- Nagyon vigyázz magadra!- ölelem meg Laurát.- Ross! Te is és főleg Laurára! Hívjatok, ha megérkeztetek!- nézek rá, mire bólint.
Ross felkapta Laura bőröndjét, majd kirohantak a házból. Amint eltűnt az autó a láthatárról görcsbe rándult a gyomrom. Laurának mindene a családja. Főleg az apja. Iszonyatosan szereti, és nem tudná feldolgozni, ha elveszítené.
- Ne aggódj! Minden rendben lesz!- lép hozzám Riker és átkarol.- Laura erős, bizonyára az apja is. Meg fog gyógyulni!- ad egy puszit a fejemre.
- Remélem igazad van!- fordulok felé.
- Nyugi!- ölel meg.
Bementünk a házba, ahol hatalmas csend volt. Nem szólt senki semmit. Nem szoktunk mi ilyenek lenni.
Nem voltam éhes, viszont gondoltam, a srácoknak csinálok egy kis szendvicset, talán addig is elterelem a figyelmemet. Ez azonban nem sikerült ráadásul még az újjamat is elvágtam.
- A francba!- sziszegek fel.
- Hé!- áll mögém Riker.- Még a végén leszúrod magad- fordít maga felé.
- Valamivel muszáj elterelnem a figyelmemet- mondom.
- De ne olyannal, amihez kés kell- nevet, mire én is elmosolyodom.- Nemsokára megyünk! Viszont te nem maradhatsz itt egyedül. Szedd össze pár holmidat és aludj nálunk, amíg Laura haza nem jön. Oké?- néz rám, mire bólintok.
Felmentem a szobámba és összepakoltam. Bezártam az ajtót majd elindultunk a srácokhoz. A többiek elmesélték Stormie-nak és Mark-nak, hogy mi történt, mire teljesen kiakadtak.
Egész este a telefonomat bámultam mikor hívnak már, de nem villant fel a kijelző.
- Nyugi! Még lehet, hogy oda sem értek!- veszi ki Riker kezemből a telefont majd az ölébe húz.- Kérdezhetek valamit?
- Igen- nézek rá.
- Nekem miért nem mondtad el, hogy mi történt az apáddal- néz mélyen a szemembe.
- Sajnálom! Elmondtam volna, csak még nem akartam. Ne haragudj!- ölelem meg.
- Nem haragszom!- ölel vissza.

22. Fejezet

*Laura szemszöge*

Jaj de jó újra a saját ágyamban ébredni. Felkeltem, majd a köntösömet felvéve a konyhába mentem, ahol Lucy már nagyban kávézott.
- Jó reggelt - köszön mosolyogva.
- Neked is - mondom, majd kiveszek egy bögrét. Leülök meginni egy kávét, mikor a telefonom megcsörren mellettem.
- Tessék? - szólok bele.
- Laura drágám, elkészültek a képek, jó lenne ha bejönnél megnézni őket - hallom meg a főnököm hangját, kérésére rávágok egy "oké"-t, majd felmegyek készülődni.
- Lucy, elmentem az ügynökségre, majd jövök - kiabálok az ajtóból.
- Oké - hallatszik a válasz a konyhából, mire elindulok. Leintettem egy taxit és bedaráltam a sofőrnek a címet, majd ehajtottunk. Bent felrohantam az irodához, ami előtt egy olyan személy ácsorgott, akit jelen pillanatban meg tudtam volna folytani. Szó nélkül megálltam mellette, és vártam hogy valamelyikünket behívják.
- Mi van, már nem is köszönsz? - néz rám, mire egy mély levegőt véve én is rá emelem a tekintetem.
- Szia Kat, hogy menne át rajtad a New York-i metró - motyogom a mondatom végét.
- Majdnem más is átment rajtam úgy két napja - nevet gonoszul. - De ne aggódj, egyszer nálad is beadja a derekát - fogja meg a vállam.
- Óh, nem tudsz te még semmit - mosolygok erőltetetten.
- Egyszer úgyis visszakönyörgi magát hozzám és téged elfelejt. Soha nem leszel olyan jó semmiben, mint én. Ross engem fog szeretni, az összes magazin az én képeimet akarja majd, te pedig egy senki maradsz örökre - mondja mindezt mosolyogva.
- Tudod, én már most több vagyok mint te - mondom széles vigyorral, ahogy elhalad mellettünk a postát szállító kocsival Greg a postás. Mivel egy magazin kicsúszik a nagy kötegből és a földre esik, címlapján pedig nem más van mint én. Kat morcosan néz rám, mire csak gyengén megütögetem az arcát.
- Ne durcizz, még csúnyább leszel csak - mondom nevetve, majd besétálok az irodába, ahonnan a főnök asszisztense már kiszólt nekem. Bent kaptam egy képsorozatot, majd kicsit beszélgettünk és már mehettem is.
- Azt hittem már ki se jössz - hallom meg Ross hangját a parkolóba érve. Megkeresem a tekintetemmel, majd tőlem körülbelül 10 méterre a kocsiának támaszkodva meg is találom.
- Mit keresel itt? - megyek hozzá közelebb.
- Gondoltam haza viszlek - ölel meg. Beszálltunk a kocsiba, majd még mielőtt elindította a kocsit lefogtam a kezét és azzal együtt a kocsikulcsot is, majd megcsókoltam.

* Lucy szemszöge*

Végre itthon vagyunk. Nem, mintha nem tetszett volna Hawaii, csak már nagyon hiányzott Los Angeles. Egyet kivéve. Mivel Laura elhúzott, most moshatom ki én az ő ruháit is, ráadásul éhen halok, ugyanis semmi kaja nincs itthon.
- Hova mész?- jön ki Riker a konyhából, miközben a bőröndömet ráncigálom.
- Jelen pillanatban, tönkre.- ülök rá a táskára- Mi van a kezedben?- kerekedik el a szemem, mikor meglátom, hogy Riker valamit eszik.
- Ropi! A konyhában találtam- válaszolja, mire szinte ráugrok.
- Nekünk mióta van ilyenünk?!- nyúlok érte, de elrántja a kezét.- Ne már! Egész nap nem ettem semmit, éhen halok!- nyafogom.
- Én is- ránt magához közelebb.
- Ne szórakozz! Riker!- szólok rá idegesen de ő csak mosolyog.- Megverlek esküszöm!- fenyegetőzöm, mire felnevet.- Ne már!- csapok a mellkasára. Nagynehezen adott a ropiból, de ettől egyáltalán nem laktam jól.- El kéne menni bevásárolni- kapcsolom be a mosógépet.
- Szólj Laurának!- fekszik le a kanapéra.
- Na ide figylej!- megyek ki.- Az előbb megetted a ropimat, most meg a kanapémon tehénkedsz, szóval a legkevesebb, hogy elviszel vásárolni!- állok meg előtte csípőretett kézzel.
- Mit kapok cserébe?- mosolyog perverzül.
- Két pofont, ha nem viszel el! Három percet kapsz!- megyek be a konyhába. Körülnéztem és összeírtam, hogy mik kellenek.- Mehetünk!- megyek be a nappaliba. Riker még mindig a kanapén feküdt csukott szemmel.- Nem dőlök be neki- mondom, de továbbra sincs semmi reakció. - Hát jó!- vonok vállat és ráugrok, mire egyből kinyitja a szemét.
- Nekem ez így tökéletes- karolja át a derekamat.
- Riker, éhen fogok halni! Gyere már!- rángatom. Nagynehezen felkelt, majd beszálltunk végre az autóba és elindultunk. Mivel fogalmam sem volt, hogy Laurának mi kell, ezért felhívtam. A 15. csörgésre fel is vette.
- Mondjad Lucy- szól bele a telefonba.
- Örülök, hogy végre felvetted! Gyere a bevásárló központba, mert nem tudom, hogy milyen kaját szeretnél- mondom.
- Oké, megyek- mondja- Ross, a bevesárló központhoz- szól a gondolom mellette lévőhöz.
- Miatta vetted fel későn a telefont igaz?- vonom fel szemöldökömet.
- Neeem... csak a kocsi hátsó ülésén volt a telóm- mondja kicsit zavart hangon.
- Ja. Meg Ross és te is- nevetek.
- Ne keverj össze saját magaddal- neveti el magát ő is.
- Tőled tanultam- mosolygok.
- Hát végülis, a legjobbtól kell tanulni- nevet.- Na indulunk.
- Oké- teszem le a telefont.
- Mit tanultál tőle?- néz felém Riker.
- Sok mindent- nevetek, mire furán néz.- Ross kocsija, Laura későn veszi fel a telefont...- mondom, mire leesik neki.
Nemsokára megérkeztünk a bolthoz. Megvártuk Lauráékat, majd négyen bementünk vásárolni, majd beültünk egy gyorsétterembe enni. Kaja után elindultunk haza. Mikor befordultunk az utcánkba megláttuk Ell-t, aki az út közepén ácsorgott. Ahogy közelebb értünk a házunkhoz, megláttuk, hogy az egész csapat az útpatkán ül.
- Hát ti?- szállok ki a kocsiból.
- Vártuk, hogy hazagyertek! Hol voltatok?- áll fel Delly.
- Bevásároltunk- szál ki a másik kocsiból Lau.
- Kajaa!- indul Rocky a csomagtartó felé.
- Nem!- vágok be elé. Kiszedtük a szatyrokat és bevittük. Mindenki levágódott a kanapéra, én pedig kipakoltam.
- Segítsek?- jön be Riker.
- Igen. Ezt vidd ki a többieknek, légyszíves- fordulok meg egy tál chipsel a kezemben.
- Elosztogatod nekik?- kérdezi döbbenten.
- Dehogy. Ez még a régebbi, ami a szekrényben volt. Amit ma vettünk, azt veled eszem meg este- adom a kezébe a tálat, de nem engedem el. Nem értette, hogy mire gondolok, ezért elmondtam neki- Este megnézhetnénk kettesben egy filmet- mosolygok.
- Rendben!- húzza maga felé a tálat, azzal együtt engem is, majd megcsókol. Vettem ki poharakat, vittem ki inni, és mivel Rocky és Ell miatt alig lehetett elférni a kanapén, jobbnak láttam, ha leülök a földre. Így üldögéltünk egy darabig, majd kimentem, mert valaki hívott. Csak a számot írta ki, így fogalmam sem volt, hogy ki az.
- Haló?- veszem fel.
- Szia, Lucy!- hallom meg David rekettes hangját, ami kicsit megijeszt.
- Jézusom, David! Mi a baj?- kérdezem aggódva.
- Ne haragudj, hogy zavarlak, de két napja megtámadtak és kórházba kerültem. Az orvosom, azonban csak akkor enged haza, ha valaki hozzátartozóm aláír néhány papírt. Be tudnál jönni?- kérdezi. Hírtelen nem tudtam mi van. Davidet megtámadták?! De ki és miért?!
- Persze! Máris indulok!- mondom, és besietek. David elmondta a kórház nevét, majd letettem.
- Mi történt?- kérdezi Delly, mikor elrohanok a kanapé előtt.
- Ki hívott?- pattan fel Riker és utánam jön.
- El kell mennem!- csak ennyit tudtam mondani, és kirohantam a házból. Bepattantam a kocsiba, és iszonyatosan gyorsan száguldottam be a kórházba.
- Jó napot! David Henrie-t keresem!- állok meg a portán.
- Mindjárt nézem!- mondja unottan a nő. Tetű lassasággal pötyökte be a nevet. Nem tudtam várni, így megállítottam egy fiatalabb nővért.
- Jó napot! David Henrie-t keresem. Két napja hozhatták be- mondom, mire megnézi a kezében tartott papírokat.
- 210-es szoba- int a folyosóra. Megköszönöm, majd elrohanok. Szinte beesek az ajtón, ahol David az ágyon ül sápattas, sebes arcával, és begipszelt lábával.
- Úristen, David!- futok az ágy felé és megölelem.
- Köszi, hogy eljöttél!- ölel vissza egyik kezével.
- Ez csak természetes. De mi történt?- kérdezem aggódva, majd az orvosra nézek.
- Az úrnak kisebb agyrázkódása van. Így nem nagyon emlékszik. A lába eltört, és kisebb zúzódásokat szenvedett. Ma már hazamehet, ha lesz valaki, aki vigyázz rá, még pár napig- mondja.
- Majd én!- jelentem ki.
- Rendben. Akkor kérem írja itt alá, illetve itt vannak a gyógyszerek- nyújt egy lapot, amit aláírok, majd átveszem a gyógyszereket.- Akkor jobbulást! Viszlát!- adja át nekem a zárójelentést, majd kimegy.
- Kik voltak vagy mikor, és hol?- nézek rá aggódva.
- Mentem hazafelé gyalog, mikor két srác elkapott és egy ház mögé vittek. Próbáltam szabadulni, de nem sikerült. Rúgdostak, megvertek. Aztán egy alak is felbukkant késsel a kezében. Felugrottam és elfutottam, de megcsúsztam, és bevertem a fejem. Másra nem emlékszem. Fogalmam sincs kik voltak- mondja.
- Akkor tört el a lábad is?- kérdezem, mire bólint.- Gyere! Hozzánk költözöl, míg rendbe nem jössz.- nyújtom a kezem.
- Nem akarok a terhedre lenni. És nem akarom, hogy miattam veszekedjetek Riker-rel- mondja.
- Nem vagy a terhemre. És Riker meg fogja érteni- mondom.
Segítettem neki felállni, majd mankóval nagynehezen lementünk. Segítettem neki beszállni a kocsiba, amjd elmentünk a lakásához, ahol összeszedtem neki pár cuccot, majd hazamentünk.



* Laura szemszöge *


- He? - nézek pöszén Lucy után. Már megint hova és miért ment el?
- Te jobban ismered.. ilyenkor normális? - néz rám kérdőn Ell.
- Soha nem volt normális, ha engem kérdeztek - röhög Ross.
- Na, azért... - nézek rá morcosan.
- Oké-oké, csak ilyenkor nem normális - emeli fel védekezőn a kezét.
- De a lényegen ez akkor sem változtat - járkál fel alá Riker.
- Majd visszajön - vonom meg a vállam, majd leülök Ross mellé a kanapéra.
- Legjobb barátság level: Laura - röhög Rocky. Nem is olyan sok idő elteltével Lucy be is futott... David-del. Egek ura, ezzel az emberrel meg mi történt?!
- Úristen David! - szaladok oda hozzá. - Mi történt veled? - nézek kicsit ijedten.
- Laura, David maradhatna nálunk egy kis időre? - szakítja meg ijedtségem Lucy.
- Természetesen, ez nem kérdés - mosolygok, mire csak azt látni, hogy Riker idegesen feltrappol Lucy szobájába.
- Felkísérnéd David-et a vendégszobába? Addig én beszélek Riker-rel - néz rám Lucy, mire csak bólintok, ő pedig felmegy a szobájába. Felsegítettem David-et a szobába, majd leültettem az ágyra és ágynemű keresésbe fogtam.
- Köszönöm - mosolyog, ahogy leteszem mellé a kisebb kupacot.
- Nincs mit - ülök le. - Egyébként, mi történt?
- Elég csúnyán megvertek - mered maga elé. Már épp kérdeztem volna, hogy ki volt az, de megelőzött a beszéddel. - Lucy nagy veszélyben van, és nagyon féltem.
- Én is féltem, de tudom, hogy tud magára vigyázni - mondom.
- Azért vigyázz rá és... -folytatná, de Lucy pont belép.
- Át kéne kötni a sebeket - ül le mellénk az elsősegély dobozzal. Elkezdtük átkötögetni David sebeit, mikor Ross az ajtóban állva megszólalt.
- Na, mostmár értem a problémád - fordul Riker felé, mire amolyan "tényleg?" fejjel nézek rá, majd becsukom az ajtót.
- Röhejes, amit ezek ketten művelnek néha - jegyzem meg.
- Annyit veszekedtek Ross-sal, nem is csodálom, hogy minden pasitól félt - mosolyog Lucy.
- Jó, de akkor is.. A két hős szerelmes leállhatna csak egy picit - nevetek.
- Hiányolnátok a hülyeségeiket. Én már csak tudom, milyen hiányolni a sok hülyeséget - néz David Lucy-ra.
- Na kész is - kel fel Lucy. Erre Riker se mondhatja, hogy van köztük valami. Befejeztem az ágyat, majd én is kimentem Lucy után.
- Ez az egész miattam van - fogja a fejét.
- Ne hibáztasd magad. Hamar meggyógyul és minden rendben lesz - ölelem meg mosolyogva.
- Na végre, hogy kijöttél - szólal meg a hátunk mögül Ross.
- Bocs, vannak fontosabb dolgok is - forgatom a szemem, mire sarkon fordul, de elkapom a kezét és visszahúzom, majd megcsókolom.
- Szeretlek, a féltékenységeddel együtt te bolond - túrok nevetve a hajába.
- Én is téged - karolja át a derekam, majd magához ölel.
- Asszem én is lemegyek Riker-höz - mosolyogja Lucy, majd leindul a nappaliba, mi pedig utána.

* Lucy szemszöge*

Tudom, hogy ez az egész miattam van. Az a szemét mindent megtesz, hogy kikészítsen. Grant-nek igaza volt. A szeretteimet bántja először.
Miután Riker idegesen felment, utána mentem. Benyitottam a szobámba, mire egyből magyarázni kezdett.
- Persze, szállásoljuk el Los Angelest, helyünk van bőven!- mondja idegesen.- Tudod, mennyire idegesít ez a srác, mégis idehozod!- mondja kicsit halkabban.
- Mert egy régi barátom! De te ezt úgysem érted meg soha!- mondom csalódottan.
- Nem értem meg?! Nem tudom te hogy éreznéd magad, ha ide hoznám valamelyik Glee-s munkatársnőmet, és minden elé helyezném kívánságait!
- Az én hibám volt ez az egész! Jóvá kell tennem!- magyarázom. Riker nagyot sóhajtott, majd higgadtan kérdezte.
- Utána elmegy?
- Ha nagyon szeretnéd- fordulok meg, de elkapja a kezem.
- Nem akarlak elveszíteni- súgja fülembe, mire megfordulok.
- Bíznod kell bennem! Soha életemben nem csalnálak meg. Főleg nem Daviddel. Ő a legjobb barátom!- mondom, mire megcsókol.
- Akkor az esti filmezés is törölve?- kérdezi.
- David hamar elalszik a gyógyszerektől, Laura meg nem fog zavarni- mosolygom és megölelem.
Megkerestem az elsősegély dobozt, majd Laurával átkötöttük David sebeit. Utána lementünk a többiekhez. Elmeséltem, hogy mi történt, mire Delly teljesen kiakadt. Pár perc múlva megcsörrent Ross mobilja.
- Szia!- szól bele- Persze! Ott leszünk! Szia!- teszi le, mire Laura kíváncsian néz rá.- Calum volt! Azt kérdezi, hogy nem-e akarunk elmenni vele bulizni, hárman. Riker, Rocky és én.- mondja, mire Rocky egyből igent mond.
- Én nem tudok menni- mondja Riker.
- Dehogynem! Majd máskor filmezünk. Menj, de nem csajozni!- emelem fel mutatóujjam fenyegetően.
- Nem fogok!- csókol meg, majd Ross-ra néznek.
- Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet?- kérdezi Laura.
- Nem lesz gond, anyu- válaszol Ross szemforgatva.
- Jó, de aztán csak mértékkel!
- Ahogy te szoktad?- röhög Ross.
- Na azért annál nagyobb mértéket tarts- válaszolja Lau nevetve.
- Vettük főnök, vigyázunk erre itt!- tiszteleg Riker és Rocky, mire felröhögök. Ross felkelt a kanapéról, majd Laurát is felhúzta és hosszasan megcsókolta.
- Hát ha így folytatják, max akkor megyünk el, ha már megfulladtak- röhög Rocky, mire Ross elengedi Laurát és elmennek. Hát, hogy mi lesz ebből...

* Másnap*

Tegnap este áthívtuk a srácokat reggelizni. Leültünk az asztalhoz, és már majdnem kész voltunk a reggelivel, mikor Rydel megkérdezte.
- Hol vannak a fiúk?
- Én azt hittem, hogy otthon vannak- mondom, mire Delly megrázta a fejét, hogy haza még nem mentek. Pedig már reggel nyolc van. Már éppen mondani akartam valamit, mikor csengettek. Felkeltem és ajtót nyitottam, mire a három emlegetett szamár úgy estek be az ajtón.
- Úristen!- ijedek meg, mikor Ross megbotlik a saját lábában és majdnem orraesik. A nagy hangzavarra a többiek is kijöttek a konyhából.
- Sziasztook!- int Rocky, majd elterül a kanapén Ross mellettt. Ők ketten láthatólag teljesen kész vannak. Az egyetlen személy, akivel beszélni lehet, az Riker. Vagy mégsem. Az említett személy nekidőlt a falnak, és Rockyékon röhögött.
- Hol van Calum?- kérdezem, ugyanis ő volt a buli kitalálója, és nem lenne jó, ha valahol az út szélén feküdne.
- Olyan korán elment, mint amennyire Ross részeg. Nagyon!- röhög. Mind a hármukból dőlt a piaszag, de mivel Rocky és Ross bealudtak a kanapén egymás hegyén-hátán, csak Riker-t tudtuk elküldeni.
- Menj és zuhanyozz le, mert iszonyatosan bűzlessz. Utána meg feküdj le!- mondom, mire felém néz, egy hülye vigyorral az arcán.
- Puszikát!- csücsörít és nyújtja a kezét, de nem mentem oda hozzá, ezért felém kezdett lépegetni, mire majdnem elesett.
- Vigyázz, mert rádmászik!- áll közénk Ry.
- Tessék!- dob Rydel egy csomag rágót Riker kezébe, aki értetlenül kezdi el forgatni.
- Menj feküdj le!- mondom neki, mire elindul a lépcsőn, de majdnem elesik, így Ry és Ell felkísérték a szobámba.
- Mindig így bulizik?- néz rám David.
- Nem- vágom rá.
Elpakoltam a tányérokat, majd vártuk, hogy mindenki felébredjen. Rydel elment a gyógyszertárba, hogy hozzon fejfájás csillapítót, mire ezek felkelnek, meg vett kávét. Laura leült Ross mellé, aki elkezdett beszélni álmában, én pedig felmentem Riker-hez.
Halkan benyitottam a sötét szobába, ahol csak nyöszörgés hallatszott.
- Szia!-ülök le az ágyra.
- Szia- morog, mire elmosolyodom.
- Jó volt a buli?- fekszem le mellé.
- Direkt csinálod? Mert nagyon nem jó érzés- vágja rá Riker, mire felnevetek.
- Aludj vissza!- adok egy puszit a fejére, és fel akarok kelni de megfogja a kezem.
- Maradj itt!- húz vissza. Visszafeküdtem mellé, és néztem, ahogy szegény szenved.- Fáj a fejem!- nyöszörög. Még egy darabig szenvedett, majd megint elaludt.



* Laura szemszöge*


Egyszer megfogom nyúzni Ross-t. Kimentem a konyhába egy pohár vízért és gyógyszerért, majd Rocky lábát arrébb pakolva leültem a kanapéra és Ross fejét az ölembe vettem.
- Aww, ez de cuki - jegyzi meg Rydel, mire röhögve ránézek.
- Nagyon, na inkább menjetek enni - intek neki nevetve. Lassan végig simítottam Ross arcán, majd egy puszit nyomtam az arcára, mire ébredezni kezdett. - Kicsim..
- He? - néz rám kómásan.
- Kelj fel és vedd be a gyógyszert, zuhanyozz le és feküdj le aludni - mondom lágy hangon.
- Rendben - morogja Rocky, mire felé nézek, de ő csak lefordul a kanapéról és a földön alszik tovább. Ross nagynehezen felkelt, majd bevette a gyógyszert és lezuhanyozott, addig én a szobámban vártam rá.
- Nagyon kivagyok - fekszik le az ágyamra, mire melléfekszek. - De azért valami még beleférne - tornyosul fölém, majd megcsókol.
- Aludj - lököm vissza a helyére.
- Itt maradsz velem? - kérdi, mire mosolyogva hozzábújok..

21. fejezet

* Lucy szemszöge*

Még mindig nagyon mérges vagyok Ross-ra. Tudom, hogy nem az én dolgom, és, hogy nem kéne beleszólnom de akkor is. Mivel sajnos ma este már hazamegyünk, így idegességemet a pakolásba fojtottam.
- Nem nyugodnál le?!- szól rám Riker, mikor bevágtam az egyik cipőmet a bőröndömbe.
- Próbálok!- nézek rá, mire amolyan "komolyan?! Így?!" fejjel néz rám.
- Inkább gyere ide!- nyújtja a kezét. Becsuktam a bőröndöm, majd lefeküstem Riker mellé, az ágyra.- Megnézzük a netet?- kérdezi, miközben átkarol. Nem válaszoltam csak bólintottam, és az ölébe raktam a laptopomat. Bekapcsolta, majd elkezdtük nézegetni az Instagramot, meg a Twittert.
- Várj!- állítom meg Riker-t a lefelé görgetésben, ugyanis megláttam egy nagyon is érdekes képet. - Ez mi az isten?- nézem meredten a képet. Kat feltett egy képet, amin Rossal táncol. "A régi szép idők, újra előjöttek tegnap. Élveztem a táncot Ross!", olvasom az alatta lévő szöveget.
- Mostmár értem, hogy miért vagy kiakadva. Egyáltalán, hogy került oda Kat?- néz értetlenül Riker.
- Na most kapaszkodj meg!- fordulok felé.- Kat Laura modelltársa- mondom, mire mégjobban megdöbben. - Szólnom kell neki!- kelek fel és elindulok az ajtó felé. Bementem Rossék szobájába, ahol ismét fura dolgot láttam. Ross az ágy egyik végében a hátán feküdt és telefonozott, Laura pedig a másik felén, neki háttal aludt.
- Itt meg mivan?- kérdezem, mire Ross felkel.
- Rémes randi után egy rémes veszekedés- mondja szomorúan.
- Szólnál Laurának? Gáz van- mondom idegesen.
- Mi terhes vagy?- röhög. Elindul az ágy felé, de visszahúzom.
- Honnan tudtad?- kérdezem színészkedve, mire ledöbbenve néz rám.
- Mi?! Ez komoly?!- néz rám elkerekedett szemmel.
- Dehogy is! Csak ugratlak- nevetek, mire megkönnyebül.- Na kelsd fel légyszí- mutatok Laurára, mire elindul felé, és félve ébresztgetni kezdi.

*Laura szemszöge*

Gyengéd simítást érzek meg a karomon, ami lassacskán kiveri az álmot a szememből. Kinyitom résnyire a szemem, mire az egyetlen olyan emberrel találom mag szemben, akit látni se szeretnék.
- Hagyj békén - fordulok el nyöszörögve, de a kezem az övében marad. Ahogy ezt észreveszem el rántom azt, majd próbálom őt figyelmen kívül hagyni.
- Látod? Nem szól hozzám, próbálkozz te!- mondja Ross valakinek, aki még a szobában van, de én nem látom.
- Hjaj! Öt évesek komolyan!- mondja egy ismerős hang, mire megfordulok és Lucyt pillantom meg.- Laura, beszélnünk kell!
- Nem ér rá? Szörnyű éjszakám volt - húzom a fejemre a takaróm.
- Nem, nem ér rá!- rántja le rólam a takarót. -Aludhatsz még eleget, most viszont nagyon gyorsan felkelsz és átjössz!- mondja határozottan.
- Hahj, jó - tápászkodok fel, majd felveszem a köntösöm a pizsire és intek Lucy-nak, hogy mehetünk. Átmentünk a másik szobába, ahol persze kómásan értetlenkedni kezdtem. - Mi az, ami ennyire fontos volt?
- Pillanat- kezd el keresni valamit, majd bedörömböl a fürdőbe- Riker, hova raktad a laptopot?- kiabál, majd megint körbenéz és észreveszi a takaró alatt heverő tárgyat.- Megvan!-kiabál újra majd megragadja a csuklóm.- Gyere!- ránt az ágyra majd felnyitja a laptop tetejét.
- Mi a..?! De mégis miért?! - gyülnek könnyek a szemembe, ahogy meglátom a képet.
- Héj, megoldjuk - ölel meg Lucy. Egy könnycsepp lassan végigfolyik az arcomon, majd mikor elválunk újra a képre mered a tekintetem.
- Élvezte mi?! A hülye liba, hogy merészeli?! - pattanok fel.
- Nyugi Lau! - áll fel Lucy is.
- Nyugi?! Képes lennék egyesével kitépni a festett vörös haját! És állítólag a barátnőm! - háborgok, majd eszembe jut a másik jómadár. Fogom a mobilom és lefotózom gyorsan a képet, majd kirohanok a szobából be a másikba,  Lucy meg utánam. Ross ugyan abban a pózban feküdt, de ahogy meglátott felpattant.
- Te rohadék, még van bőr a képeden?! - vágom hozzá a mobilom, amit elkap, majd megnézi. - "Így szeretlek, úgy szeretlek! Összetartozunk!" Minden hazugság volt! Hogy a francba tehetted ezt?! - ordítom. - Azt hittem te komolyan szeretsz, de te is csak egy gyökér vagy! - vágok hozzá egy párnát is. - Tudod mit?! Menj a picsába Ross! Szemét vagy és az is maradsz! De ha érdekel, akkor én tényleg szerelmes voltam és vagyok beléd, de akkor menj! - csuklik sírásba az ordításom, majd erőmet vesztve a földre rogyok, mire Ross rögtön mellém térdel és átölel.
- Szerelmem shhh - csitítgat.
- Hagyjál, menj az igazi szerelmedhez! - tolom el magamtól, vagyis csak próbálom, de egyre biztosabban tart. Csak ölel, és nem enged el. - Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy elveszítselek - zokogom hallkan a mellkasába.
- Én is szeretlek, mindennél jobban - puszil bele a hajamba. - De ez akkor is csak egy hülye tánc volt - jegyzi meg.
- Szerintem most hagyj, és ne szólj hozzám - mondom, mire elenged, én pedig felpattanok, majd a ruháim társaságában a fürdőbe viharzok. - Ja, amúgy a liftben is szól a zene.. menjetek táncoljatok ott is egyet! Sőt, egyedül is vagytok szóval bármi lehetséges - nyitom ki még egy pillanatra az ajtót, majd becsapom és kulcsra zárom.

*Ross szemszöge*

- A rohadt életbe már! - csapok a falba.
- Ha nem szeretnél kifizetni mindent, akkor én ezt a te helyedben ezt befejezném - jön beljebb Lucy.
- Egyszerűen én ezt nem bírom - ülök le az ágyra.
- Ezzel csak az a baj, hogy Laura se bírja. Tönkre teszed teljesen - vágja a fejemhez.
- Mindennél jobban szeretem őt. Hiába minden hülyesége, féltékenykedése, nem tudom nem szeretni - dőlök hátra.
- Ezt tudasd vele. Tegyél olyat, amire nem számít - indul ki az ajtón. - Ezt meg kell oldanod valahogy! - hagy magamra. Pár perc gondolkodás után felpattantam, majd lerohantam a partra, ahol megtaláltam azt a személyt, akit kerestem.
- Kat! - szólítom meg a barátnői között nevetgélő lányt.
- Rossy-m! - ugrik a nyakamba, de nem ölelem vissza.
- Hagyj békén! Engem, Laurát és az egész családomat hagyd élni! Nincs közöttünk semmi és nem is lesz! Laura a mindenem és nem hagyom, hogy szétszakíts minket - mondom határozottan.
- Te tudod - von vállat flegmán, majd közelebb lép hozzám. - De jegyezd meg, ha valaki a mindened és elveszíted őt, akkor nem marad SEMMID.. - mondja, majd faképnél hagy.
- Mizu Ross? - könyököl a vállamra Ell. - Héj, az ott nem Kat? - kérdezi, de én csak mereven nézek magam elé. Vajon mit akart ezzel mondani?
- Én most asszem lepihenek, nem vagyok túl jól - intek neki, majd bemegyek a szobába, ami már üres. A lányok jól leléptek. Kezembe fogtam a gitárom, majd kiültem a teraszra és halkan játszani kezdtem rajta, hogy egy kicsit lenyugodjak...

* Lucy szemszöge*

Miután Laura bezárkózott a fürdőjükbe, visszamentem a saját szobámba. Már, ha lehet szobának nevezni azta csatateret.
- Mi az istent csinálsz?- nézek Riker-re, aki szanaszét dobál mindent és valamit nagyon keres.
- Eltűnt a telefonom. Már mindenhol kerestem, és egyszerűen nem találom- néz be az ágy alá.
- Khm..- köszörülöm meg a torkom, mire felnéz, én pedig a mellettem lévő kis szekrényre mutattam, aminek a tetején a keresett tárgy hevert.- Ezekszerint nem mindenhol- nevetek, mire odajön és elteszi a telefont. -Megpróbálhatnád először olyan helyeken keresni, ahova tenni szoktad, nem mindjárt a fürdőkádban- nevetek.
- Haha. Mindegy, a lényeg, hogy megvan- von vállat- Mi a mai programod?- karol át hátulról.
- Összekaparom Laurát, aztán megverem Ross-t, majd megkeresem a vörös macskát és megtépem, majd újra Laurát vígasztalom- mondom.
- Mi lenne, ha inkább elmennénk wellnessezni, a hotelben. Ott még úgysem voltunk- veti fel az ötletet, mire felpattanok.
- Hé, skacok!- jön be Rocky.- Mit csináltok ma?- kérdezi, és kivesz egy csokit az asztalra rakott bonbonból.
- Lemegyünk wellnessezni- veszem elő a bikinimet.
- Mármint oda, ahol bikinis csajok járkálank fel-alá?- néz Riker-re, aki bólint.- Hozom a fürdőgatyám- indul ki és becsapja az ajtót.
- De jó!- dől hátra Riker az ágyon.
- Úgyis elmegy csajozni- mondom és nevetve bemegyek a fürdőbe. Gyorsan elkészülődtem, majd kimentem.
- Kész vagyok!- jön be Rocky napszemüvegbe, törölközővel a nyakán.
- Ugye tudod, hogy a wellness itt bent van, és ott nem kell napszemüveg?- kérdezem, mire csak vállat von, és újra kivesz egy csokit.
- Hé!- csapok a kezére- Az az enyém- veszem el tőle, mint egy ötéves.
- Mehetünk!- jön ki Riker, majd ő is elvesz a bonbonból, majd megfogja a kezem.
- Neki szabad?- akad ki Rocky.
- Ő vette- nevetek majd elindulunk. Lent Laurát pillantottam meg Delly társaságában, akik szintén wellnessezni indultak.
- Azt hittem, hogy egész nap a szobádban fogsz ülni- ölelem meg Laut.
- Legszívesebben azt csinálnám, de Delly kirángatott- mondja.
- Legalább egy kicsit lazítasz, kikapcsolsz. Jó lesz- mosolygok, mire ő is elmosolyodik, de csak egy pillanatra.- Láttam ám!- nevetek.
- Menjünk már be! Várnak rám a csajok!- indul el Rocky hülye menéssel, mire Laura elnevette magát. Bementünk, ahol egyből Rocky nyomát vesztettük. Míg a lányok elmentek inni Rikerrel bementünk az egyik medencébe.
- Látod, most kettesben vagyunk- karolom át nyakát.
- De meddig...- akar megcsókolni, de Ratliff ránkkiabál.
- Eddig!- hajtja le a fejét Riker, majd a medence szélén ácsorgó személyre néz.
- Gyere egy kicsit!- mondja. Riker nem akart menni, de rávettem, így nagynehezen elment.
- Most, hogy elment...- ül a medence szélére Delly-Segítsünk Laurának!- jönnek be a vízbe mindketten.
- Meg tudom oldani egyedül is, ha szükséges- forgatja a szemét.
- Kérsz egy pofont?! Még szép, hogy szükséges. Rossal már annyi mindenen keresztülmentetek, nem hagyhatod, hogy az a vöröske tönkretegyen mindent!- mondom mérgesen.
- Ide kérem- mutat az arca jobb oldalára- Tudod az már eleve rossz, ha Kat tönkre tud tenni mindent. És Ross még mindig kitart a "csak egy tánc" féle érvelése mellett. Röhejes...
- Laura, mostmár kezdessz te röhejessé vállni. Ross-nak nem jelentett ez az egész semmit. Kat direkt csinálta, hogy ti összevesszetek, és most, hogy sikerült, ezen ő jót mulat. Beszélj Rossal, és mutasd meg Kat-nek, hogy igazi pár vagytok!- mondom.
- Én ezek után egy igazi idióta vagyok, de rendben. Beszélek vele- sóhajt egyet.
- Akkor lennél idióta, ha nem beszélnél vele. Viszont akkor, indulás!- lököm meg.
- Jó na megyek- igazítja meg a haját, majd a körmét kezdi piszkálni.
- Most!- kiabálunk rá Delly-vel szinkronba, mire megugrik, majd lassan elindul.
Miután Laura elment kiszálltunk Delly-vel a vízből és indultunk volna a bárba, de Riker odajött.
- Hol vannak a többiek?- kérdezi Delly.
- Mindenki a bárban van- válaszolja Riker.
Delly elment, Riker pedig be akart rángatni az egyik medencébe.
- Inkább menjünk oda a többiekhez- mondom.
- Ne- vágja rá.
- Na! Légyszíí!- kapaszkodom nyakába. Egy darabig gondolkozott majd beleegyezett. Átmentünk a bárba, ahol leültünk, majd kértünk inni.

*Laura szemszöge* 

Visszaöltöztem, majd a szobába indultam remélvén, hogy Ross ott van. Benyitottam és Ross halk éneklését hallottam meg, amin automatikusan elmosolyodtam. A szél miatt az ajtó becsapódott, mire felkapta a fejét. 

- Nem értem miért nem tudsz lenyugodni.. Csapkodsz, meg kiabálsz mint egy öt éves! Elhiszem, hogy rosszulesik, de nem tudom semmissé tenni. Én már mindent megpróbáltam, hogy megbékítselek, de te reménytelen eset vagy! - vágja a fejemhez a szavakat, mire sírva sarkon fordulok és kirohanok a hotelből. Nagy rohanásomba beleütköztem az öltöztetőmbe Chriss-be.

- Héj, héj, héj! Jól vagy? - néz rám ilyedten, de szinte meg se bírok szólalni. - Gyere, üljünk le valahova - karol át a vállam felett, majd elindulunk. Mindent elmeséltem neki, mert vele mindig is jól elvoltam. Szegény srác egyébként is reménytelenül meleg.

- Jaj Lau, tudod hogy a szőkéd mindennél jobban szeret téged - mondja. Hirtelen megdördül az ég, majd elkezd szakadni az eső. Mielőtt még teljesen eláztam volna Chriss lekapta az ingjét és rám terítette, majd megölelt 

- Ez szép. És én még bocsánatot akartam tőled kérni, amiért úgy leharaptam a fejed. Ch..

- Ross, ez nem az aminek látszik! - szólok a sarkon forduló ázott srácnak, aki csak leint és elmegy. Lekapom magamról az inget és elköszönök Chriss-től, majd Ross után sietek, aki a bárba ment a többiekhez. Tudom, hogy nem lesz hajlandó beszélni velem, így a lehető legbiztosabb módon közlök vele mindent. Felrohantam a színpad mögé és bekapcsoltattam a zenét,.majd fent a színpadon énekelni kezdtem...

Miután lementem a színpadról Ross csak szó nélkül nézett rám, majd magához rántott és lágyan megcsókolt.

-Te pont olyan bolond vagy, mint én - nevet. - És emellett te vagy az egyetlenem, aki édes és csodálatos. Az egyetlen, aki megérti az én bonyolult észjárásom - mosolyog 

- Nem hagyhattam, hogy újra elveszítselek. Hisz te vagy az egyetlen srác az életemben, aki igazi mosolyt tud csalni az arcomra, ha nem vagyok a túl jól - simítok végig az arcán, ahogy tart.

- Szeretlek - tapasztja homlokát az enyémnek.

- Én is téged -mondom, mire megint megcsókol, majd magához ölel. Szorosan a nyakába bújok, ő pedig csak szorít magához.

- Aww - hallattszik a reakció a mellettünk ülő kis csapatunktól.

- Most, hogy ilyen jól megoldódtak a dolgok készülni kéne, mert lekéssük a gépet - jegyzi meg Delly. Mindenki elment készülődni, majd a repülőtérre mentünk, hogy felszállhassunk az esti gépre. 

- Egyébként... - helyezkedik Ross mellettem az ülésében. - Elküldtem Kat-et egy melegebb éghajlatra, mert közénk próbált állni - mondja, mire megfogom a kezét és összekulcsolom az ujjainkat.

- Ha már itt tartunk.. -kezdek bele én is. - ,A srác akivel láttál az az egyik öltöztetőm Chriss volt.

- És ezt közlöd velem mert..? - néz rám kíváncsian.

- Mert meleg - mosolygok, mire látom a fején, hogy minden leesik neki.A vállára döntöttem a fejem, mire egy puszit adott rá, majd szép lassan elaludtam. Mikor legközelebb felébredtem, akkor már leszállni készültünk. Ugyan úgy össze volt kulcsolva a kezünk, mint mikor elaludtam. A csomagok összeszedése után Rydel, Rocky Ry és Ell hazamentek, Ross és Riker pedig elkísértek minket.

- Akkor én megyek is - teszi le Ross a bőröndjmet, majd közelebb lép hozzám és megcsókol, majd felkap. - Gondolom lekísérsz - nevet, majd leindul az ajtóhoz.

- Öcsi mehetünk?- kérdi Rik röhögve, mire Ross mégegyszer megcsókol, majd letesz.

- Holnap hívlak - mosolygom, mire bólint, majf intenek és elmennek.

- Gyere aludjunk egy jó nagyot - karol belém Lucy nevetve.

20. Fejezet

* Laura szemszöge *

 Egész emberi időben felébredtem, de az ágyból nem keltem ki. Csak feküdtem Ross mellkasán, aki mélyen aludt. A telefonom kivilágított a besötétített szobában, érte akartam nyúlni, de ahogy megmozdultam Ross már erősen magához is szorított.

- Ne menj el - suttogja halkan a hajamba, mire elmosolyodok. 

- Végig fent voltál igaz? - kérdem "felháborodva". 

- Olyan jó érzés volt, hogy ennyire figyeled minden mozdulatom - simít végig a karomon, mire a nyakába bújok. Még egy kicsit pihentünk, majd feltápászkodtam és a fürdőbe indultam. Kivettem a fogkefém a helyéről, mire arra lettem figyelmes, hogy Ross keresztül nyúlva rajtam elveszi a sajátját. Megragadja a fogkrémet és mind a kettőnk fogkeféjére nyom. Miután már kellőképpen összekent a mentolos trutyival megmosakodtam és felöltöztem.

- Hova sietsz ennyire? - karol át, ahogy a tükör előtt állok.

- Lucy-hoz megyek. Szegény eléggé összeveszett a bátyáddal - fordulok felé. 

- Akkor menj - mondja, majd elenged, de ahogy megindulnék még egy pillanatra visszaránt és megcsókol.

- Szeretlek te bolond - túrok bele hátulról a hajába.

- Én is téged - húz még közelebb magához. Adok egy puszit a szájára, majd átmegyek Lucy-ékhoz, ahol kitört a káosz.

- Itt meg mi az isten van? - nézek az idegesen toporgó Delly-re.

- Nem hajlandó felkelni - mutat az ágyra, ahol Lucy a takaró alól ki sem látszódva fekszik.

- Na ennek most véget vetek! - mondom, majd megragadom a takaró alját.

- Meg ne próbáld! - hallatszik egy tompa hang a takaró alól.

- Ezt most megkockáztatom - ragadom meg a takaró szélét, majd lerántom Lucy-ról, mire dühösen rám néz, majd utána nyúl, erre Rydel rácsap a kezére.
- Miért nem hagytook? - kérdi nyafogva, miközben hátradől, mi pedig csak leülünk mellé.
- Elmehetnénk fagyizni - vetem fel az ötletet.
- Nem - vágja rá Lucy.
- Vagy le a partra - próbálkozik be Delly.
- Nem - válaszolja.
- Esetleg megint megnézhetnénk a várost - mondom.
- Nem - hallatszik ismét.
- Na jó elég! - pattanok fel idegesen. - Olyanok vagytok, mint két óvodás! Riker egy hülyeségen sértődött meg, és ez nem a te hibád. Nem neked, hanem neki kéne "gyászolnia". Szóval most felkelsz és eljössz velünk sétálni, mert Lucy Hale soha nem sír egy pasi miatt! - fejezem be a monológom, mire nagy nehezen felkel, majd leindulunk a partra. Ahogy leértünk megtorpantunk egy színpad mellett, aminek túl felén Riker, Ross és Ell állt, mire Lucy sarkon akart fordulni, de csak elkaptam a kezét.
- Nem mész sehova - nézek rá, mire csak a szemét forgatja.
- És a következő karaoke párosunk... - mondja egy csávóka színpadon, mire két hawaii táncos lányka egy-egy virág fűzért akasztanak Riker és Lucy nyakába. Lucy tiltakozni kezd, mire Rydel-lel egymásra nézünk, majd feltoljuk a színpadra Riker mellé.

Ahogy befejezik az éneklést egymásra néznek, majd Riker az ellenkező irányba elindul, Lucy pedig elviharzik mellettünk.
- Majd megbékél - mondja Rydel, miközben megyünk utána.
- Ja, persze - mondja, majd elmegy. Hagytuk, had legyen egy kicsit egyedül. Odamentünk a fiúkhoz, és leültünk egy asztalhoz.
- Lucy?- kérdezi Ell.
- Elment. Riker?- kérdez vissza Delly.
- Szintén elhúzott- válaszolja Ross.
- Ha nem mi, akkor ők vannak összeveszve! Ez nagyon jó- dőlök hátra dühösen. Megpróbáltunk msáról beszélgetni, de nem sokkal később Riker állt meg mellettünk.
- Hol van Lucy?- kérdezi.
- Visszament a hotelbe- válaszolom.
- Itt vagyok!- áll meg mellettem Lucy, mire felülök.
- Beszélhetnénk?- fordul felé Riker, mire Lucy bólint.

* Lucy szemszöge*

Elindultam vissza a hotelbe, de rájöttem, hogy Laurának igaza van. Nem kell Riker miatt sírnom. Egy hülyeségen vesztünk össze, amit meg tudnánk beszélni. Visszamentem hozzájuk, és pont ott volt.
- Beszélhetnénk?- kérdezi, mire bólintok. Otthagytuk a többieket és elindultunk a hotel felé.
- Sajnálom!- töröm meg a kínos csendet, mire megállunk.- Laurának igaza volt. Egy hülyeségen vesztünk össze. Nem szeretnék veled haragba lenni, szóval kérlek ne haragudj. Tudom, hogy sok programot szerveztél kettőnknek, csak sokkolt a hír- mondom.
- Te ne haragudj! Nem szabadott volna így reagálnom. A barátnőm vagy és melletted kell állnom. Nagyon rossz lehet neked és én sem akarok haragba lenni veled- fogja meg a kezem.
- Szeretlek!- ölelem meg.
- Én is szeretlek!- csókol meg. - Van egy meglepetésem- teszi homlokát az enyémhez.
- Mi az?- kérdezem kíváncsian.
- Ha elmondom, nem lesz meglepetés- nevet. - Na gyere!- fogja meg a kezem és elindulunk. Egy darabig gyalogoltunk, majd megszólalt.
- Csukd be a szemed! És ne less!- parancsol rám.
- Nem állt szándékomban- mondom, mire felnevet. - El fogok esni- mondom.
- Nem fogsz! Bízz bennem!- szórit magához. Még mentük egy kicsit majd megálltunk.
- Kinyithatom?- kérdezem izgatottan.
- Nem- válaszolja Riker, majd elenged. - Na most!- mondja, mire kinyitom a szemem.
- Úristen!- ámulok el.


- Tetszik?- áll mögém.
- Nagyon! Jézusom, ezt honnan szerezted?- nézem még mindig a kocsit.
- Egy autó kereskedésnél béreltem. Gondoltam, elmehetnénk autózni- ölel meg hátulról, mire megfordulok.
- Köszönöm!- csókolom meg hosszasan.
- Na gyere!- nyitja ki nekem az ajtót.- Hölgyem?- fogja meg a kezem, míg beülök, majd becsukja az ajtót. A kocsi belülről is mesésen nézett ki. Riker is beült a kocsiba majd elindultunk. A tengerpart mellett elhaladva, megláttuk a többieket. Riker dudált nekik én meg intettem, de nem hiszem, hogy felismertek.
- És, hova megyünk?- kérdezem egy kis idő múlva.
- Majd meglátod- mosolyog rám.
- Tudod, hogy türelmetlen vagyok! Valami infót róla- fordulok felé, már amennyire a biztonsági öv engedte.
- Egy szép helyre- kacsint. Hát ebből nem tudtam meg sokat. Már elég régóta mentünk, így már gondoltam elkezdem az "ott vagyunk már?" kérdéseket.
- Ott vagyunk már?- kérdezem.
- Ne kezd!- szól rám, Riker, mire elnevetem magam.- Csukd be a szemed- mondja.
- Úristen! Félsz, hogy megszökök, és jobb ha nem látom, merre megyünk vagy mi?- nevetek.
- Nem, csak meglepetés. Na csukd be a szemed- kérlel, mire becsukom a szemem.
Pár perc múlva megállt a kocsi. Hallottam, hogy Riker kiszáll, majd megfogta a kezem. Óvatosan kiszálltam és vártam, hogy Riker becsukja a kocsi ajtaját. Megfogta a kezem és pár lépéssel arrébb vezetett. Mögém állt és átkarolta a derekam.
- Kinyithatod- súgja fülembe. Óvatosan kinyitottam a szemem és újra elállt a lélegzetem. Egy nagy hegyen álltunk, ahonnan gyönyörű kilátás volt a naplementére.
- Úramisten! Riker, ez...ez gyönyörű- mondom ámultan.
- Szeretnék valamit mondani- fordit maga felé. - Lucy Hale! Nagyon nagyon szeretlek, és soha többé nem szeretnék veled vitázni. Te vagy a legfontosabb számomra, és szeretném, ha mindig együtt lennénk- mondja, mire meghatódom.
- Én is nagyon szeretlek! És nem akarok veled vitázni, soha de soha- csókolom meg. Visszafordultam és tovább néztem a naplementét Riker karjaiban. Iszonyatosan jó volt, hogy újra csak ketten voltunk. Az, hogy szorosan magához ölel és nem enged el.
- Fáj a lábam!- enged el és felül a kocsi motorháztetőjére.
- Ez most komoly? Elrontod ezt a romantikus pillanatot azzal, hogy fáj a lábad?!- kérdezem mosolyogva.
- Tudod te, hogy mennyit álltam ma?- kérdezi "felháborodva".
- Ó, te szegény!- megyek hozzá. Felülök én is, mire hátradől én meg föléhajolok és megcsókolom.


- Tudod... az autó kereskedő azt mondta, hogy kényelmes a hátsó ülés. Nincs kedved megnézni?- kérdezi perverz mosollyal, mire nevetve megcsókolom és lemászok a kocsiról...

*Laura szemszöge*

- Ezek aztán jól leléptek - jegyzi meg Delly mosolyogva.

- Legalább kibékültek - mondom.

- Akkor megyünk strandolni tovább- dörzsöli össze a kezét Ell.

- Menjetek csak. Nekünk asztalfoglalásunk van - karol át Ross, mire a többiek vállat vonva elmennek bohóckodni a vízbe. Visszamentünk a hotelbe átöltözni, mert az étterem valami puccosabb helyen van.

- Hívtál már taxit? - kérdem Ross-tól, ahogy kiléptünk a liftből.

- Én hívtam volna, de...

- Ross! - szólok rá, mielőtt megpróbálja valahogy kimagyarázni magát.

- Megoldom valahogy, mint mindig - mosolyog, majd pár perc agyalás után a portához rohant, onnan pedig egy kulccsal a kezében tért vissza.

- Szereztél kocsit? - nézek rá felvont szemöldökkel.

- Nem egészen. De hidd el ez így még jobb lesz - fogja meg a kezem. Kivezet a partra, ahol egy motorcsónak volt a víz és a homokos tengerpart találkozásánál.

- Te most csak poénkodsz velem ugye? - kérdem tőle, ahogy beakar segíteni a csónakba.

- Ne parázz. A part közelében leszünk egész úton, aztán az este további részében meg úgyis az étteremben meg a városban leszünk - nyugtatgat, egy sóhaj kíséretében beszállok, majd Ross is. Hamar meg érkeztünk az étterembe, és az este további része valóban csodálatosan telt volna, ha nem pillantok meg két bizonyos személyt.

- Sziasztok! - lép hozzánk Kat és egy barátnője a vacsora közepén. Köszöntünk nekik, majd próbáltuk folytatni beszélgetésünket ott, ahol abbahagytuk. A kellemes nyugtató zene közben arra lettünk figyelmesek,  hogy páran táncolni indulnak a terem közepéhez. Mindenki lassúzott, szép, összeszedett és békés volt az egész.

- Mond Ross, eljönnél velem táncolni egyet? - na Kat ezen kérdésénél,szünt meg a nyugalom és a béke nálam.

- Öhm... nem! - mondom, mire Kat rámnéz.

- Csak egyetlen egy tánc. Nem harapok - néz reménykedve rám.

- Ugyan kicsim. Ez csak egy tánc, nem jelent semmit - szól közbe Ross is. Addig bizonygattak, míg belementem. Nagyon nem örültem neki, de megbízok Ross-ban. A szám közepe tájékán Kat egyre közelebb merészkedett Ross-hoz, majd átölelte és a nyakába bújt. Ross meg ezt nyugodtan tűrve átkarolta a lány derekát. Itt elegem lett és kirohantam az épületből. 

- Talán nem tetszik valami? - kérdi "ártatlanul" Kat.

- Te nem tetszel! Pofátlan,  hülye liba vagy! - mondom dühösen, mire már Ross is kint áll. Meg akarna szólalni, de nem hagyom. - Tudod mit?! Menj a francba! - mondom, majd bepattanok a taxiba és a hotelbe megyek. Sírva az ágyra dőlök és el is alszok.

* Lucy szemszöge*

- Riker!- szólok a hátamat puszilgató pasimra.
- Hm?!- folytatja tovább.
- Fejezd be! Nem érem el a pólóm- nyújtózok a kormányon heverő rudarabért.
- Minek az neked- ránt vissza.
- Nemár! Már majdnem megvolt- nevetek- Amúgy meg mennünk kéne. Kezd sötétedni, és félek, hogy nem találsz haza- mondom mosolyogva.
- Nem akarsz velem eltévedni?- "sértődik" meg.
- De, csak egy olyan helyen, ahol van kaja meg pia. Éhen halok- nyafogom.
- Jó! Akkor keresd meg a kulcsot, és akkor indulunk- dől az ablaknak reménykedve abban, hogy a zsebében kezdem el keresni, de tévedett. Lehajoltam és az ülés alól felvettem a tárgyat.- Hogy a...?- lepődik meg.
- Hallottam, mikor leesett- mosolygok.
- Akkor megyünk- nyitja ki az ajtót, de visszahúzom.
- Köszönöm! És hidd el, én is szívesen maradnék, de tényleg éhes vagyok-hajolok közel hozzá.
- Legközelebb hozok egy teli hűtőt- mondja, mire nevetve bólintok és megcsókolom.
Előre ültünk, Riker levette a kormányról a pólómat és odaadta, nagynehezen, majd felvettem és indultunk haza.
- Köszönöm! Tényleg nagyon tetszett a hely, és a kocsi is. Szeretlek!- fogom meg a kezét.
- Neked bármit. Akkor nincs több vita?- néz rám egy pillanatra.
- Nincs több vita- mosolyodok el.
Az úton végig üvöltettük a zenét, majd a városhoz közel lejjebb hallkítottuk. Riker megállt a Hotel előtt, ahol én kiszálltam, ő pedig tovább ment az autókereskedéshez visszavinni a kocsit.
- Szia, Delly!- köszönök fülig érő mosollyal, az aulában ücsörgő lánynak.
- Hé! Mi ez a jókedv? Mesélj mi volt?- teszi le a magazinját és jön utánam.
- Mindent elmesélek, de előbb előkerítem Laurát- nyomom meg a lift gombját. Megállt a lift én pedig mosolyogva kiszálltam és boldogan jártam a folyosót.
- Laura!- kopogok be, majd benyitok a szobába. Fura. Az egész szobában vak sötét van, és, mintha szipogást hallottam volna.- Laura!- kapcsolom fel a villanyt, mire meglátom az említett személyt, aki a tükör előtt áll. Mikor meglátott minket gyorsan letörölte könnyeit.- Mi történt?- megyünk hozzá Delly-vel.
- Semmi, csak... majd később elmondom. Milyen volt a randi?- ül le az ágyra.
- Laura!- szólok rá.
- Tényleg, majd elmondom. Mesélj csak!- fújja ki az orrát. Delly leült mellé, én pedig belekezdtem. És csak mondtam és mondtam és mondtam.
- És most visszavitte a kocsit- ülök le közéjük monológom végén.
- Komolyan egy kocsi hátsó ülésén békültetek ki?- néz elkerekedett szemmel Laura.
- Egy kurva jó kocsi hátsó ülésén- javítom ki.
- Romantikusabb helyet nem talált?
- Szeretem, és nem érdekel, hogy hol vagyunk- magyarázom meg.
- Oh, akkor szólj, hogy legközelebb ne lepődjek meg, ha egy bokorban fogtok "békülni"- mondja flegmán.
- Most meg mi a bajod? A múltkor te is egy kocsi hátsó ülésén folytattad a bulit Rossal- mondom.
- Az más volt! Akkor mi nem békültünk- áll fel.
- Nem. Összevesztetek- nézek Delly-re mosolyogva. Visszafordultam Laura felé, aki szikrákat szórt a szemével, így inkább abbahagytam a vigyorgást.- Bocsi! De tényleg! Na, de inkább mesélj, hogy milyen volt a tegnapi randi- ültetem le közénk. Laura belekezdett a monológjába, ami rövidebb volt, mint az enyém.
- Szóval, a kocsi gáz, de a fürdőkád sexy- töprengek, mire megint szúrós szemeket kapig reagálás képpen.
- A tegnapi randi csodás volt, de a mai... kész katasztrófa- hangján hallani, hogy mindjárt sír.
- Tényleg mi volt? Láttam, hogy csak te jöttél vissza- fordul Laura felé Delly.
- Minden tök jó volt az elején. Ross egy motorcsónakkal vitt az étteremhez, ahol nagyon jól szórakoztunk, míg Kat fel nem bukkant- kezdi Laura, de Delly a szavába vág.
- Milyen Kat? Kat McNamara?-
- Igen. Modelltársam. és, mint kiderült, Ross volt csaja- mondja idegesen Lau.
- Mi volt miután odament?- mondom jelezve, hogy folytassa a sztorit.
- Tovább akartunk beszélgetni, de ott maradtak a barátnőjével. Aztán beraktak egy lassú számot, és emberek mentek táncolni, Kat pedig felkérte Ross-t. Én mondtam, hogy nem, de Ross megígérte, hogy csak egy tánc lesz, és én bíztam benne. Mint mindig- forgatja szemét. - Aztán tánc közben Kat egyre közelebb ment Ross-hoz, a végén meg már belebújt a nyakába, mire Ross átkarolta. Én pedig kirohantam az étteremből, mire Kat bárgyú vigyorral kérdezte, hogy mi a baj, én pedig nekiestem, hogy egy liba, aztán kijött Ross, őt pedig elküldtem a francba, majd beszálltam egy Taxi-ba és idejöttem sírni- fejezi be sírva a történetet.
- Jaj, kicsim! Nincs semmi baj. Ross szeret téged, és soha nem csalna meg. Főleg nem azzal a macskával- ölelem magamhoz Laurát.
- De kitudja, hogy hol van most. Lehet, hogy épp egy pálmafa alatt eszik az ananászt és csókolóznak. Vagy rosszabb- sír tovább.
- Ilyenre még csak ne is gondolj- simítom meg hátát.
- Mi? Ross? Dehogy is. Lent van Rockyékkal a szálloda bárjában- mondja Delly, mire Laura szeme felcsillan.
- Figyelj rám egy kicsit!- fordítom magam felé a fejét.- Most feküdj le, és aludj egyet. Holnap majd mindent megbeszéltek Rossal, oké?- mondom, mire bólint.
- Ezaz! Nem szabad sírni. Minden oké lesz- takarja be Delly.
Lekapcsoltuk a villanyt, majd kimentünk. Ahogy becsuktam az ajtót magunk mögött, egy nagyot sóhajtottam.
- Minden oké lesz- mondja kedvesen Delly.
- Igen- mondom én is ugyanabban a stílusban, majd ökölbeszorul a kezem- Most pedig...-kezdem még nyugodtan- Hol van az az idióta barom!- indulok el idegesen a lépcsők felé.
- Ajjaj! Lucy!- szalad utánam Delly, de meg sem állok.- Lucy, hagyd! Majd ők megbeszélik!- mondja már lent az aulában.
- Hagyjál, Delly!- szólok rá, és bemegyek a bárba. Azonnal meglátom a fiúkat a pultnál, és elindulok feléjük.- Sziasztok!- köszönök kedvesen, és rákönyökölök a pultra Ross mellett.- Ó, mi ez? Megkóstólhatom?- veszem fel Ross italát, szintén kedvességet színlelve, de ahelyett, hogy beleittam volna, a fejére öntöttem az egészet.- Mond te teljesen hülye vagy?- kérdezem idegesen.
- Ezt kérdezhetném én is- áll fel.
- Táncolsz a volt csajoddal a Laurával való randitokon? Mit képzelsz magadról?- kiabálok vele idegesen.
- Lucy! Néznek az emberek- szól rám Delly.
- Leszarom!- nézek hátra, de közben észrevettem, hogy az egyik asztalnál plázacicák bámulnak.- Mivan nincs TV-tek? Kérd meg apucit, biztos vesz- szólok nekik flegmán.
- Na jó! Gyere!- kapja el a kezem Ry és kihúz a bárból.
- Mi történt?- jön felénk Riker, aki pont akkor ért vissza.
- A csajod majdnem összeverekedett Rossal és két csajjal- mondja Ry.
- Mit csinált Ross?- forgatja a szemét.
- Ross egy idióta paraszt!- mondom még mindig idegesen.
- Örülök, hogy valamiben egyetértünk, de most miért?- kérdezi.
- A volt csajával táncol, miközben Laurával randizik- kiabálom csendesen, ugyanis Ry rámszólt.
- Aranyos, hogy így véded Laurát, de ők majd megoldják ezt. Na gyere!- fogja meg a kezem.
- De megesküdtem, hogyha Laurát bántja, kiherélem!- dühöngök még mindig.
- Jó, nyugi!- puszilja meg a fejem majd az étterem felé húz.
Leültünk enni, bár mostanra elmúlt az éhségem. Vacsora után sétáltunk egyet a parton, majd Riker lelépett a fiúkkal, de Ross nem ment velük, hanem elment Laurával beszélni. Hát erre kíváncsi leszek. Míg a fiúk elvoltak, Dellyvel néztünk  egy filmet a szobájában, és vártuk, hogy mikor hív Laura.

*Ross szemszöge*

Miután leszedtem az italom nagy részét magamról, felmentem a szobába beszélni Laurával. Lassan nyitottam ki az ajtót, a szobában teljes sötétség uralkodott. Laura halk, gyors lélegzet vétele törte meg a csendet. Leültem mellé az ágyra és végig simítottam a hátán, amit egy vékony anyagú hálóing fedett. Felkapta a fejét, majd felkapcsolta az éjjeli szekrény lámpáját. 

- Hagyj békén! Nincs most ehhez kedvem..- szipog.

- De meg fogsz hallgatni! - mondom határozottan.

- Te se hallgattál végig, és nem is figyeltél rám! - ül fel.

- Csak egy rohadt tánc volt! Nem történt semmi. Én téged szeretlek! - mondom kiabálva.

- Ha szeretnél, nem ölelgetnéd a volt barátnőd - hajtja le a fejét, majd egy zsepiért nyúl. Elkapom a kezét, mire ő elengedi a zsebkendőt, hogy szabaduljon. Az anyagocskával a kezemben nézem meredten, ahogy felpattan és bezárkózik a fürdőbe. Lepereg a szemem előtt, hogy ismét elveszíthetem, felpattanok éy megpróbálok bejutni hozzá. Mikor egy nagyobbat csapnék az ajtóra az kinyílik, mire visszarántom a kezem. Laura csak meredten néz rám, pedig tudja nem bántanám soha. Egy könnycsepp végigfolyik az arcán, majd kikerül és fülhalgatóját felvéve az ágyba fekszik. Lassan melléfekszek, mire ő elfordul. Lekapcsolja a lámpát, majd egy óra múlva a szipogását se lehet hallani. Felé fordítom a fejem, és óvatosan végig simítok a hátán mire összerezzen. Nem akarom újra elveszíteni, valamit tennem kell... 

19.fejezet

* Lucy szemszöge*

Soha életemben nem fájt még ennyire a fejem. Lehet, hogy abba kéne hagynom a bulizást. Vagy csak a piálást. Az estéből kb. annyira emlékszem, hogy Laura és Ross eltűntek. Ennyi. Semmi másra. És most csak remélni merem, hogy a saját szobámba vagyok. Kinyitom a szemem és... és úristen. A szoba egy romhalmaz volt. Párnák a földön, piásüvegek és minden tele volt tollal. A karom az ágy szélén volt, és ahogy helyezkedtem lelógott az ágyról és valakinek az arcával találkozott.
- AU!- hallok meg egy egy ismerős hangot az ágy alól.
- Delly! Te miért vagy az ágy alatt?- nézek le, de rájöttem, hogy ez rossz ötlet, így inkább felültem.
- Nem tudom- mászik ki, majd felkel.- Úristen! Itt mi történt?- néz körbe.
- Ez történt...- emelek fel egy piás üveget a földről.
Elhúztam a függönyt, mire a nap szinte kiégette a szemem, így inkább visszahúztam.
- Kinyitom!- megyek az ajtó felé, ahol kopognak. Delly nem is tudta volna kinyitni, ugyanis visszafeküdt az ágyba, Laura meg... na fogalmam sincs, hogy hol van.
- Jó reggelt!- köszönök a másnapos Ross-nak.
- Neked is! Nem láttad Laurát?- kérdezi és bejön.
- Éppen őt keressük. De, ha bekapcsolod a "keresem a csajom" programodat, akkor biztos hamar megtalálod- mondom.
Ross elkezdte keresni Laurát én pedig megpróbáltam Delly-t kirángatni az ágyból.
- Megvan!- kiabáll Ross a fürdőből, mire bemegyünk. Laura bent feküdt a kádban, Jack Danniels-es üveget ölelgetve. Ross leguggolt hozzá és felébresztette. Laura ennek nem nagyon örült, de legalább segíthet takarítani.


*Riker szemszöge*

Szerintem én totál káros vagyok. Na nem mintha a srácok nem lennének azok. Őszintén szívesebben ébredtem volna Lucy mellett, mint az öcsém mellett. Oldalra nézek a halál kómás fejemmel és Ryland-del találom magam szemben, aki horkol és folyik a nyála. Pedig azt hittem ezt csak olyan 5-6 éves koráig fogja csinálni. Felültem, mert valami zajt hallottam. Na az a zaj a másik öcsém Ross volt.
- Hova mész? - kérdem tőle, mire megakarna szólalni, de Ell gyorsabbnak bizonyult.
- Nem mindegy? Fáj a fejem, fogjátok be - mondja keserves, rekedtes hangon az erkély ajtóban ülve.
- Elmegyek megkeresni Laurát - válaszolja Ross, majd elmegy. Két horkantás között lökök egyet Ry-on, mire az leesik az ágyról.
- Nem akarsz valahova elveszni? - kérdi magára húzva a takarót Ry. Nagy nehezen felkelek és elkezdek gondolkozni, hogy miért van hiányérzetem.
- Hol van Rocky? - nyújtózik Ratliff, mire leesik, hogy őt hiányolom. Na ezt se híreszteljük!
- Felveszek egy használható pólót, és megyek megkeresem - mondom, majd kinyitom a szekrényt, ahonnan szinte rögtön a lábamra borult a pehelysúlyú Rocky. - Csodálatos, legalább ő is meg van - mondom, majd kiveszek egy pólót és átveszem.

* Laura szemszöge *

- Nagyon fááj a fejem - dőlök le nyöszörögve az ágyra.
- Nekeem is - borul mellém Rydel.
- Abbahagynátok? Szétmegy a fejem - veszi a fejére a napszemüvegét Lucy.
- Így legalább nem nézel ki úgy, mint akin áthajtott a metró - kelek fel, mire komor fejjel rám néz. - Inkább elmegyek öltözni - mutogatok az ajtó felé, mire Rydel olyan "ez jó ötlet" fejjel néz rám. Benyitottam a szobába, ahol Ross a pólójával a fején, félmeztelenül az ágyon feküdt.
- Kockapoci ne aludj vissza - veszem le a fejéről a pólót, mire felül. Ahogy megpillantom kócos fejét elnevetem magam, majd a fejemhez kapok és inkább abbahagyom.
- Add vissza - nyúl a pólójáért Ross, mire elrejtem a hátam mögé és lassan hátrálni kezdek.
- Csak hogy egy kicsit felkelj végre - mosolygok, mire Ross feltápászkodik és felém indul. Mögém nyúl, megfogja a pólót mind a két kezével, majd úgy ránt magához. Átölelem, mire visszaindul az ágyhoz és elterül velem együtt. Kiszedi a kezemből a pólóját, majd maga mellé teszi.
- Így egész nap eltudnék lenni - teszem a fejem a mellkasára. - Viszont fel kell kelnem, mert pocsékul nézhetek ki - kelek fel, majd a szekrényhez megyek és kiveszek egy lenge nyári ruhát és bemegyek a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyozok, majd fogmosás után nekiállok sminkelni. Viszont olyan álmosnak érzem magam, hogy egy szál törülközőben a földre csúszok és a falnak dőlve becsukom a szemem. Mikor legközelebb kinyitom már Ross néz velem szemben mosolyogva.
- Nem értem miért mindig a fürdőben alszol - nevet. - És ha én nem aludhatok, akkor te sem - húz fel, majd megfogja a fésűt és kimegy. Befejezem a sminkelést, felöltözök, majd én is kimegyek. Ross a szoba közepén a telefonját bújva ül.
- Asszem eltettem egy kendőt valahova - bújok be a szekrénybe.
- Minek kendő? Vagy 40 fok van kint - áll fel Ross is, majd mögém lép és átkarol.
- Ezért kell - húzom félre a hajamat, mire Ross szemügyre veszi a szívásnyomot. - Ne nézd annyira, ez a te műved - veszem ki a szekrényből a kendőt majd a nyakamba kötöm. Lementünk az ebédlőbe, ahol a többiek már az asztalnál ülve haldokoltak.
- Miért van rajtad az a kendő? - néz a szemüvege mögül Lucy, mire csak arrébb húzom a kendőt. - Nem csodálom, hogy nem egy helyen aludtatok... Ilyen vad embereket el kell zárni egymástól - nevet.

* Lucy szemszöge*

- Felmegyek haldokolni- kelek fel az asztaltól.
- Délután elmegyünk várost nézni?- kérdezi Delly.
- Menyjünk. De előbb alszunk- áll fel Laura is.
- Vigyázz a szivivel- mondom az ajtóban Laurának, mire csak furán néz rám, de én nem mondok semmit csak Ross felé biccentek és bemegyek a szobába.
- Ágy!- dőlök be a párnák közé és becsukom a szemem.
- Ha így fekszel én nem férek el- röhög Riker.
- Elég hely van a földön is- mondom egy párnába.
- Nem alszok mégegyszer a padlón- fekszik mellém nagynehezen, mire kinyitom a szemem.
- Mit nézel?- kérdezem.
- Össze fogod törni a napszemüvegem- veszi le rólam a tárgyat.
- Ez az enyém- mondom.
- De tőlem vetted- teszi le az éjjeli szekrényre majd visszafordul hozzám.
Megfordultam, megfogtam Riker kezét és "betakaróztam vele".
- Szeretlek!- suttogja a fülembe, majd megpuszil. Már majdnem elaludtam, mikor a laptopom jelzett, hogy E-Mailem jött.
- Nem akarod megnézni?- szólal meg Riker.
- Nem
- És ha fontos?- kérdezi, mire nyöszörögve felültem és az ölembe vettem a laptopom. Megnyitottam az E-Mailemet és... és igaza volt.
- Meló?- ül fel Riker is.
- Igen. Megöltek egy embert, méghozzá itt Hawaii-n. És még a neve is olyan ismerős- gondolkozok.
- Joey McCartney? Soha nem hallottam róla- hajol a gépemhez.
- Nekem viszont nagyon ismerős a neve- teszem félre a gépem.
- Elkísérjelek?- kérdezi.
- Hova?- nézek rá.
- Dolgozni
- Ki mondta, hogy el akarok menni?- csókolom meg nevetve.- De mennem kell úgyhogy elkísérhetsz- kelek fel. Megpróbáltunk hamar elkészülni és úgy kinézni, mint akik tegnap nem rúgtak be, de nem nagyon sikerült. Hívtunk egy Taxit és elindultunk arra a címre, ami meg volt adva. Hamar megérkeztünk a városon kívül fekvő házhoz és kiszáltunka kocsiból.
- Azta. Ez aztán a nagy ház- nézi Riker a házat.
- Gyere!- fogom meg a kezét. Odaértünk az ajtóhoz és becsengettem. Nem sokkal később egy magas, barna hajú lány nyitott ajtót. Szeme kisírt volt és fekete, hosszú egyberuhát viselt. Egyből felismertem.
- Elena?!- többenek meg, de ő még mindig az arcomat nézte és próált felismerni. Egyszer csak a szájához kapott és sírva megölelt.
- Lucy- suttogta sírva. És beugrott, hogy honnan volt annyira ismerős az a név. Joey nyomozó volt. Apám társa, és Elena a régi legjobb barátnőm apja.
- Mi történt?- kérdezem könnyes szemmel, mire Elena eltávolodik tőlem.
- Bent elmondom- enged be minket. Bementünk a házba, ahol leültünk a kanapéra Elena pedig újra sírni kezdett.
- Tudsz beszélni róla?- simítom meg a karját, mire vesz egy nagy levegőt és belekezd.
- Tegnap előtt este törtnént. Megvacsoráztunk és míg én lepakoltam az asztalt ő kiment levegőzni. Aztán egyszer csak egy lövést hallottam. Kiszaladtam de már nem tudtam segíteni- sírt még jobban, mire megöleltem. - Lucy el kell tünnöd innen- néz a szemembe.- És neked is- néz Riker felé.
- Tessék?
- Hát nem érted. Megölte az apámat. Most te jössz. El kell tünnöd- mondja. És akkor hírtelen világossá vált. A fejfájásom hírtelen erősebb lett, de most társult hozzá a düh, félelem és fájdalom.
- Miért kell eltünnünk?- kérdezi Riker.
- Emlékszel Grant-re?- nézek rá.- A szilveszteri buliból- mondom.
- Igen- bólint.
- És arra is, hogy mit mondtam miután megkérdeztétek, hogy ki ő?-mivel Riker csak furán nézett emlékeztettem. - Hogy apám nyomozó volt és megölték. Ez az ember azóta is szabadon van és itt van. Elena apja az én apám legjobb barátja és a társa volt. Azért volt olyan ismerős a neve. És most őt is megölte. Én vagyok a következő- magyarázom.
- Lucy nem maradhatsz itt- fogja meg a kezem Elena, mire felé fordulok.
- Mi lessz veled?- kérdezem
- A temetés után elmegyek Európába. Apával a két hét múlva költöztünk volna oda. De egyedül megyek- mondja szomorúan.
Felkeltem és megöleltem.
- Vigyázz magadra! És a szeretteidre- ölel meg az ajtóban, majd beülünk a kocsiba és indultunk a Hotel felé.
Néma csendben néztem ki az ablakon és csak gondolkodtam. Mindenkinek igaza lett. Davidnek, Grantnek és Elenának. A legjobb, ha a szeretteimet mentem meg.
- Rydel írt. Jössz a városnézésre?- kérdezi Riker, mikor leültem az ágyra.
- Most inkább kihagyom- hajtom le a fejem.
- Lucy ne csináld már! Amióta ide jöttünk folyton dolgoztál, vagy mi koncerteztünk vagy a többiekkel voltunk. Most leléphetnénk a városnézésnél és kettesben sétálhatnánk. Én elhiszem, hogy most rossz hírt kaptál és szomorú vagy, de attól, hogy itt ülsz egész délután nem leszel jobban. Így egy kicsit kikapcsolnál legalább- mondja.
- Riker hát nem érted?! Megölték az apámat és most a társát. A gyilkos szabadon járkál és rám vadászik. És ráadásul rátok is. A szeretteimre. Az sem biztos, hogy az anyám még él. Én nem tudok most vigyorogva sétálgatni, mintha minden rendben lenne- állok fel.
- Én megértem, Lucy! De te nem- mondja majd megfordul és kimegy.
Mintha kitépték volna a szívem. A régi sebeimet újra feltépték és Riker is itthagyott. Ennél rosszabb már nem lehet...



* Laura szemszöge *

- Jössz már? - toporog Ross az ajtónál, miközben én még Delly-vel társalgok. Mivel reakcióképességem egyenlő a nullával, így Ross elkapja a kezem és int Delly-nek, hogy elvitt magával.
- Gonosz vagy - műdurcizok be, ahogy kiérünk.
- Csak a szerelmemmel akarok lenni egy kicsit. Meg amúgy is jó egy kicsit egyedül lenni, távol mindenkitől - kulcsolja össze az ujjainkat, mire halványan elmosolyodok. Egy kicsit sétáltunk, majd ahogy Ross meglátott egy függőágyat, rögtön késztetést érzett, hogy belefeküdjön.
- Inkább menjünk tovább - próbálom felhúzni, mire ő húz az ölébe. Elterül, majd a mellkasára borulok. - Talán mégis maradhatunk egy kicsit... - bújok a nyakába, mire elneveti magát. Szorosan magához ölelt, én meg csak lehúnytam a szemem és élveztem a pillanatot. Nem feküdhettünk túl sokáig ott, mert egy ismerős hangot hallottam meg.
- Laura! - szól Kat, mire felkapom a fejem. Kikelek a kényelmes helyzetemből, majd megölelem.
- Mit szeretnél Kat? - nézek rá kérdőn.
- Először is sok boldogságot! - nevet.
- Ó, tudod mi csak..
- Héj, én is látom, hogy mi van. Nem kell magyarázkodnod - fogja meg mosolyogva a vállam. - Amúgy meg a fotósok keresnek. De most mennem kell, mert találkozóm van - mondja, majd megölel és elmegy.
- Bocs kicsim, de te is hallottad - igazítom meg a hajam.
- Ez a lány... - kezd bele Ross, de leállítom.
- Szemed le vedd róla! Hidd el nem az eseted. Ellentétben velem - teszem a kezem a mellkasára, amint fölkel. Megcsókolom, majd elindulok a fotósok keresésére. Meg is találtam őket a medencéknél, de nem igazán úgy néztek ki, mintha keresnének engem.
- A kamerák kedvence megérkezett - mosolyog az egyik fotós. - Miért nem lazulsz? Még a végén ránk fogják, hogy lefoglalunk - nevet.
- Én úgy tudtam, kerestetek - értetlenkedek.
- Mi ugyan nem. Lazulós nap van, menj te is inkább a szőke barátocskád már tuti hiányol - mondja, mire csak mosolyogva bólintok és Ross keresését kezdem meg. Nem értem ezt az egészet. Kat át akart verni? De mégis miért? Ch...
Visszasétáltam a hotelba, majd a szobában Ross mellé dőltem.
- Ez viszonylag gyors volt - fordul felém. Így is nagyon érdeklődve nézett Kat után, nem adok neki még több indokot, hogy figyeljen rá.
- Csak egy kis félre értés volt - fordítom felé a fejem mosolyogva.
- Ha te mondod... De én nem bíznék abban a lányban a helyedben - húz közelebb magához.
- Várj, mi? - nézek fel rá, mire csak sóhajt egyet. - Valami közöd van Kat-hez? - kérdem, de nem szól semmit. - Nem fogok kiakadni, ha igent mondasz. Pontosan jól tudom, hogy nem én vagyok az első barátnőd - ülök fel.
- De ha rajtam múlik te leszel az utolsó - fogja meg a kezem, mire elmosolyodok.
-Ne térj ki a válasz alól - bújok mosolyogva a nyakába.
- Igen, de már vége. És amúgy is megmondtam... Szeretlek! - ölel magához, majd megcsókol.
- Jöttök? - nyit be Rydel, mire szétválunk. - Oh, bocsika - nevet.
- Most már mehetünk - pattan fel Ross, én pedig utána megyek. Elindultunk városnézésre, majdnem mindannyian. Viszont Lucy nem jött velünk, Riker meg felettébb feszült és szótlan volt. Rydel még azt is lefotózta út közben, ami nem is volt ott. Rocky, Ell és Ry minden megkóstolhatót megkóstoltak. Ross meg hallgathatta, hogy fagyit akarok enni.
- Várjatok egy percet! - engedi el hirtelen a kezem, majd elrohan és pár perc múlva visszajön.
- Ez célzás arra, hogy fogjam be? - veszem el nevetve a nagy kehely fagyit, mire kikapja belőle a kanalat és fagyistól a számba nyomja. - Nyaa - nevetem teli szájjal. Tovább mentünk, és végre én is befogtam a számat hála a fagyinak, amit Ross-al ketten pusztítottunk el. Mikor visszaértünk a hotelbe egyből Lucy szobáját céloztuk meg Delly-vel, hogy megtudjuk mi is történt és miért nem jött velünk.
- Lucy! - lépünk be az ajtón, mire a keresett személy berohan az erkélyről, majd ahogy meglát minket leül az ágyra, mi pedig mellé.
- Mi történt? - kérdi Delly, mire Lucy sóhajt és hadarva, nagyokat nyelve mesélni kezd. Mi meg csak bólogatunk és bólogatunk, mintha értenénk bármit is abból, amit mond.
- Jaj Lucy, minden rendbe fog jönni - ölelem meg.
- Amúgy ma Riker az én helyemen akar aludni - közli Rydel, mire Lucy szemei elkerekednek.
- MI?! - csodálkozik idegesen.
- Asszem beszélnetek kéne és... - mondanám mondandóm, de kopognak, majd benyitnak.
- Mit szeretnél? - nézek Ross-ra.
- Egy óra múlva le tudnál jönni az előtérbe? Kiöltözve - kérdi mosolyogva.
- Öhm... Azt hiszem igen - bólintok, mire ő is bólint majd kimegy. - Mi van ezzel az emberrel? - nézek vissza a lányokra.
- Szerelmes - von vállat Rydel. - És most menj készülődni, majd én összekaparom Lucy-t a hisztijéből- mosolyog.
- Héj! - szól közbe Lucy, mire csak átmegyek a szobámba. Kiválasztom az egyik piros ruhám, majd sminkelek és hajat csinálok.

Lassan letelni készült az egy óra, mire nyugodtan, de mégis kíváncsian elindultam. Lent már Ross várt rám.
- Gyönyörű vagy, mint mindig - mosolyog. - Mehetünk? - kérdi a kezét nyújtva.
- Köszönöm és igen - mosolygom, majd megfogom a kezét. Összekulcsolja ujjainkat, majd elindulunk. - Na és mit terveztél? - nézek rá.
- Az legyen meglepetés - mondja, majd kicsit később egy hajónál megtorpan. - Az első állomás - jelenti ki, majd maga elé engedve felvezet a hajóra. Leülünk előre, majd a hajó szelni kezdi a hullámokat.
- Miért? - kérdem egy kis idő után, mire felkapja fejét.
- Szükségem van rád. Nem akarom, hogy azt hidd készpénznek veszem a jelenléted.
- Hogy lettem én a világ legszerencsésebb nője..  Ez örök rejtély marad számomra - nevetek.
- Úgy, ahogy én lettem a legszerencsésebb férfi - mosolyog, majd feláll és int egyet a hajó kapitánya felé, aki megnyom valamit a vezető helyiségben, mire lassú zene indul el. Nyújtja felém a kezét, majd ahogy felkelek magához húz, és táncolni kezdünk. A szám végére megforgat, és a karjaiba zár, majd óvatosan belepuszil a nyakamba, mire elmosolyodok. A hajó nem sokkal később megállt, Ross pedig becsukatta velem a szemem, így mentünk végig a homokon.
- Most már kinyithatod - karolja át a derekam, én pedig felnyitom szemeim.
- Te jó ég! Ross, ez valami csodálatos - nézek körbe. A pálmafák lágyan ölelik körül a kis asztalt a székekkel. Szív alakban letett égő fények fognak közre minket, miközben a tenger alig pár méterre van tőlünk.

- Tetszik? - fogja meg újra a kezem, mire csak hevesen, mosolyogva bólogatni kezdek, ő pedig csak nevet rajtam. Leültünk vacsorázni, közben pedig hol egymást, hol a tengert néztük. Mikor végeztünk még sétálni mentünk "várva az utolsó meglepit" címszó alatt.
- Tudod, ez volt életem egyik legjobb estéje - mondom, mire kicsit furcsán néz rám.
- Miért csak az egyik? - kérdi halvány meglepődöttséggel az arcán, miközben megtorpan.
- Mert két este is megelőzi a mait - mondom, ő meg csak várja, hogy kifejtsem mi is jár a fejemben. - A legjobb estém az volt, amikor a bárban megcsókoltál és megkértél, hogy legyek a barátnőd. A második, mikor itt hawaii-n szerelmet vallottál. És most ez, ez egyszerűen... - mondanám a megfelelő jelzőt, de elnémít egy lágy csókkal.
- Elmondom még ma este valószínűleg vagy ötvenszer, de.. Szeretlek - simít végig az arcomon.
- Én is szeretlek - nézek mélyen a szemébe. Tovább mentünk, és egyszercsak megszólalt Ross telefonja.
- Azt hiszem indulhatunk - teszi el a készüléket. Visszavezetett a hotelbe, majd be a fürdőbe.
- Ross én... - nyögdösöm a szavakat, a csodás látványt megpillantva.

- Shh.. - helyezi az ujját a számra. - Csak gyere - húz közelebb magához, majd szenvedélyesen megcsókol.
- Várj egy percet, mindjárt jövök - válok el tőle mosolyogva.
- Én itt leszek - nevet. Kimentem és átöltöztem köntösbe, majd visszamentem és beszálltam a kádba Ross mellé.

18. fejezet

* Laura szemszöge *

Reggel ahogy kinyitottam a szemem, Ross tekintetével találtam magam szemben. Mellkasára húzott, majd lassan végig simított a hátamon, amitől még a hideg is kirázott, amin elkezdett egy kicsit nevetni.
- Ez nem vicces - "durcizok" be.
- Nem is az. Inkább csak aranyos - mondja, mire felé emelem a fejem.
- Folytasd csak - mosolygok, mire arrébb tűri a hajam és megcsókol.
- Hiányoztál - támasztja homlokát az enyémnek.
- Te is nekem - mondom, majd csak azt veszem észre hogy rajta ülök és csikiz. - Na.. Ha..Hagyd.. A..bba - nevetek, aztán pár perc múlva sikerül kikászálódnom kezei közül. Felkaptam a köntösöm és kimentem az erkélyre. Ross is kijött utánam, majd magához ölelt, én pedig nyaka köré fontam kezeim. Lassan elkezdett valami táncfélét művelni, miközben engem tartott.
- Te mit ittál a reggeli kávéd helyett? - kérdem nevetve.
- Csak boldog vagyok. Már ez is főben járó bűn? - pörget meg, majd ismét magához ölel. - Tudod, be kéne mennünk öltözködni - mondja megtörve a pár perces csendet.
- Nem mintha arra a 10 percre hiányoznál, de... Azért még várj egy kicsit, jó? - bújok a nyakába, mire kicsit erősebben magához szorít. Nagy nehezen bekászálódtunk és elkészülődtünk, majd lementünk reggelizni.

* Lucy szemszöge*

Itt ülök az ágyon és jót szórakozom azon, ahogy Riker félmeztelenül fel-alá járkál és valamit nagyon keres. Gondolom a pólóját, amit kereshet ugyanis rajtam van.
- Ezt úgy bírom-nevetek fel.
- Mit?- néz be a fürdőbe, majd vissza.
- Amikor fel-alá járkálsz- mondom mosolyogva.
- Nagyon vicces- néz be az ágy alá. Mikor meggyőződött róla, hogy ott sincs körbenézett majd rám pillantott.- Hé!- veszi észre, hogy mindvégig rajtam volt a pólója, mire elkezdek jobban nevetni.
- Nem vicces! Na add vissza!- támaszkodik meg egyik kezével az ágyon a másikkal meg felém nyúl.
- Nem- jelentem ki, mire Riker felvonja a szemöldökét. Tudtam, hogy meg akar csikizni, ezért felpattantam és elkezdtem szaladni. Kergetőztünk egy darabig, majd a végén Riker mégis megszerezte a pólóját.
Elkészültünk és indultunk le reggelizni, mikor összefutottunk Delly-ékkel.
- Sziasztok! Jöttök reggelizni? Van egy jó hírünk, vagyis inkább Laurának- megyünk el előttük.
- Igen és mi?- jönnek utánunk.
- Majd meglátod-fordulok hátra mosolyogva, majd továbbmegyünk.
Lementünk az ebédlőbe, ahol már ott volt Rocky és Ry. Leültünk hozzájuk és beszélgettünk. Öt perc múlva, pedig megjelentek Lauráék kézen fogva.
- Á!- sikítja el magát Delly, amitől kis híján kiszakadt a dobhártyám Ry meg majdnem infarktust kapott. Felpattant és azonnal Laura nyakába ugrott.
- Ezek szerint, nem csak én örülök annyira a békülésnek, hogy Laura nyakába ugrok- mosolygok.
Miután Rydel végre elengedte Laurát, megjegyzem ez eltartott egy ideig, leültek és együtt reggeliztünk.
- Áll még a dupla randi, Lucy?- néz rám Laura.
- Naná!
- Akkor induljunk!- pattan fel és magával rántja Ross-t is.
- Oké!- állok fel én is, és elhúztam Riker-t is.
- Még reggeliztem!- mondja a két szöszi egyszerre.
- Nem baj!- mondjuk egyszerre Laurával.


* Laura szemszöge *

Kirángattuk a srácokat a partra és egyből a bárt céloztuk meg.
- ÚÚ, én olyan nagyot akarok inni - mutatok a képre, mire Lucy röhögve bólint egyet.
- Ti is kértek? - kérdi a srácoktól Lucy.
- Nem, igyatok csak - válaszolja Riker. Kikértük az óriás coktail-t, majd leültünk egy padra. Elkezdtünk beszélgetni, majd egyszer csak Ross elkiáltotta magát, hogy "Nézzétek!" mire a víz felé néztünk, ahol nem volt semmi. Ahogy tekintetünk visszatévedt a srácokhoz, azok már leitták a coktail-unk felét. Ahogy a teljes pohár kiürült, visszamentünk átöltözni, majd visszaültünk a bárhoz.
- Megnézem, hogy mennyien vannak a strandon - kel fel Lucy. - Valaki jön? - kérdi, de mind a hárman csak ültünk, mint a jó gyerekek, mire csak legyintett egyet, majd elsétált.
- Na akkor itt az ideje, hogy felálljunk egy kicsit - kel fel Ross is, majd megpróbál engem is felhúzni, de belekapaszkodok a bárszékbe.
- Most ültél le, maradj már nyugton fél percre! - nevetek.
- Héj öcsi, told már arrébb a kockás beled! Kitakarod a kilátást - szól Riker Ross-nak, mert a kilátás amit kitakar, az Lucy bikiniben.
- Kikérem magamnak! Nekem kockás pocikám van - simít végig elégedetten a hasán Ross, mire elkezdek röhögni. közben Lucy is visszaért, majd keresztül nyúlt a pulton valamiért, mire Riker szeme majdnem kiesett.
- Tudom, hogy a fenekemet nézed - jelenti ki Lucy, majd megint útnak akart indulni.
- Hova mész? - kérdi Riker Lucy-tól.
- Hagyjad már ember, nem kell mindenről tudnod - dől hátra Ross.
- Akkor jössz Laura? - néz rám Lucy, mire felkelek én is.
- Hova mentek? - kapja fel a fejét Ross, mi pedig csak nevetve kézen fogjuk őket és lemegyünk a vízhez. Kicsit hülyéskedtünk bent a vízben, majd arra lettünk figyelmesek, hogy Rocky kiabál a partról. Kimentünk a többiekhez, majd elmentünk az előre kibérelt jetski-kért. Azokkal elvoltunk egy jó darabig, bár azt hittem, hogy Ell és Ry leborul az első másodpercben.

* Lucy szemszöge*

Sokkal jobb, úgy közös programot csinálni, hogy Laura és Ross nincsenek haragban. Rengeteget ökörködtünk egész nap, majd visszamentünk a Hotelbe és készülődtünk a koncertre. Mikor kész lett mindenki, beültünk a kocsiba, amit értünk küldtek. A koncert helyszínén már volt egy csomó rajongó. Kiszálltunk a kocsiból és elkezdődött a pörgés. Rydel sminkelt, Riker dallistát egyeztetett a többiek meg felmentek a színpadra, hogy kipróbálják a hangosítást.
- Meddig fogod produkálni magad?- kérdezem Ross-tól, aki "csak úgy" elkezdett táncikálni, amit a rajongók sikítozva élveztek.
- Inkább táncolj velem- nyújtja a kezét.
- Hívd Laurát- mondom, mire az említett személy felénk néz.
- Ha én elkezdek táncolni, akkor valaki leesik a színpadról- mondja, mire elnevetem magam. Lementem a színpadról és megálltam Riker mellett.
- Mizu?- kérdezem.
- Semmi. Na milyenek a rajongók?- néz felém.
- Hangosak és Ross imádók- mondom.
- Várd meg még én felmegyek- kacsint, majd elmegy. Felment a színpadra, mire a rajongók sikítozni kezdtek. Odasétáltam a színpad elé és felnéztem Riker-re.
- Szerintem nem volt hangosabb- mondom.
- Figyelem! Kérek egy hatalmas sikolyt Riker-nek- szól bele a mikrofonba Ryland, mire a rajongók újra sikítanak. - Most Ross-nak!- szól bele ismét a mikrofonba.
- Szerintem egyforma volt- mondom, mikor csend lett.
- A legfontosabb személyt megint kihagytátok- jön előre a doboktól Ratliff.
- Köszi haver, hogy gondolsz rám- biccent Rocky.
- Mi? Én magamra gondoltam- mondja. Ezen mindenki jót röhögött. A srácok lejöttek a színpadról még Ryland fent maradt és zenélt egy darabig, majd lejött ő is és jöttek a srácok. Mi a színfalak mögött voltunk és segítettünk kirakni egy csomó R5-os nyakláncot, pólót, posztert meg ilyeneket. Koncert végén a srácok dedikáltak, majd beültünk a kocsiba és elindultunk vissza a hotelbe.
- Mit szólnátok, ha ma este elmennénk bulizni?- kérdezem.
- Ez király ötlet!- egyezik bele Ry, utána meg mindenki más.
Megállt a kocsi, mi meg nagy nehezen kiszálltunk. Bementünk a hotelbe, majd mindenki a saját szobájába.
Riker-t kipateroltam a szobánkból és áthívtam a lányokat, hogy együtt készüljünk el.
- Ne jó én ezt veszem fel- veszek ki egy ruhát a szekrényből, majd bemegyek a fürdőbe és átöltözöm. Mikor kész lettem kimentem, és vártam, hogy Laura majd Delly is kész legyenek.

( Laura ruhája)


( Rydel ruhája)

( Az én ruhám)

Tettem fel egy halvány sminket, Laura és Delly viszont a fél smink készletet magukra kenték.
- Kész vagytok?- kopog be Riker.
- Én igen!-kiabálok.
- Azt mindjárt gondoltam- jön be.
- Elég már ennyi smink. Nem a bohóc képzőbe készültök- mondom, mire Laura szúrós szemmel rám néz.
Inkább hagytam őket, majd mikor végre készen lettek elindultunk. A többiek lent voltak a portán és minket vártak. Már kezdett sötétedni, mikor elindultunk. Lassan és mindenen röhögve sétáltunk, majd megálltunk egy bár előtt, ahonnan hangos zene szólt.
- Most vigyáznunk kell, nehogy valaki részegen belefulladjon a tengerbe- mondja Riker és továbbra is az épületet nézi.
- Laurára gondolsz?- kérdezem úgy, hogy én is csak az épületet nézem.
- MI?- szólal meg mögöttünk Laura.
- Főleg, Laurára- nevet Riker, majd elindulunk be.
- Hahóó! Itt vagyok!- jön utánunk Laura.
Bementünk a bárba, ahol már javában tartott a buli. Megálltunk a pult előtt és kikértük a piáinkat, majd koccintottunk és kezdődött a buli.
- Karaoke!- szalad fel a színpadra Laura és már el is kezd énekelni

Mikor vége lett a számnak, lejött a színpadról és megállt Ross előtt.
- Na mutasd meg mit szeretsz!- rántja magához Ross Laurát és megcsókolja.
- Mint mindig, most én jövök- kelek fel és a színpad felé veszem az irányt. A zene elkezdődött én pedig énekeltem.

- Akkor...- vesz el a púltról két pohár piát Riker, miután lejöttem a színpadról. - Rúgjunk be!- nyújtja felém az egyik poharat. Mosolyogva elveszem, koccintunk és mind a ketten megisszuk, majd Riker felé hajolok és megcsókolom.


* Laura szemszöge *

- Jó bulizást mindenkinek! - rohan fel egy srác a színpadra, mire mindenki felé néz.- Csak egy pillanatra hallgat a zene, ugyanis a pult mögött található kis "ajándék csomagot" egy tánc versennyel lehet elnyerni - mutat a pult felé. - Szóval mindenkit a parkettre! - mondja, mire Lucy-val és Rydel-lel egymásra nézünk.
- Nehogy gondolkodni merjetek azon, hogy nyerjetek-e nekünk piát vagy sem - "háborodik" fel Rocky, mire Delly megragad minket és elhúz táncolni. Vagy 4-5 számot végig buliztunk, mire már mindenki kidőlt körülöttünk. Nem tudom hogy azért, mert nem tudtak überelni, vagy mert többet ittak mint kellett volna. Átvettük a díjat, majd a srácokhoz mentünk.
- Ez kéne? - lóbálom el a Whiskey-s üveget Ross feje előtt, majd meghúzom.
- Ó, jól tudod, hogy más is kéne - vigyorog  rám, mire elmosolyodok és elszaladok a bár hátuljában lévő sarok asztalhoz. Bevágódtam a szivacsozott pad belső részére, majd Ross háttal az ölembe borult és a piáért nyúlt, de én csak lehajtottam a fejét és beleöntöttem a whiskey-t, majd megcsókoltam.

- Így én is szívesen elfogadnám a piát - néz Riker Lucy-ra.
- Mert nélkülem hozzá sem nyúlnál mi? - kérdi röhögve Lucy.
- Kikérem magamnak, én csak ritkán iszok, és akkor is keveset - mondja Riker.
- Ja én meg Jack Sparrow vagyok - forgatja a szemét Lucy, mire Riker csak magához rántja és megcsókolja. Még ittunk egy pár üvegnyi piát, mire az már kezdett kicsit megártani.
- Szerintem én részegen erősebb vagyok - jegyzi meg Lucy, ahogy a bárpultnál ülünk.
- Ja persze - röhög hitetlenkedve és dülöngélve Rocky, ahogy az egyik széken ül, mire Lucy beleboxol a vállába, az meg leborul a székről. Erre Lucy érett reakciója, hogy neki állt ugrálni, mint egy kis ovis.
- Mozogjunk már egy kicsit - pattan fel Ry, mire Ross a kezembe adja a poharát és értelmes fejjel öccsére néz.
- Fuss három kört - von vállat, mire kiszállok az öléből és felhúzom. - Nem megyek sehova - ingatja fejét röhögve.
- Akkor elvisszük a piát - ragadja meg a kezem Delly, mire Ross-al együtt elránt. Lent sétáltunk a parton mindannyian, mikor valaki széles vigyorral az arcán köszönt nekünk.
- Héj srácok, csá - pacsizik le a bandával a srác. - Nyaralgatunk? - nevet.
- Csak a szokásos. Lógunk a barátnőinkkel - karol át Rocky, Ry meg Lucy-t.
- Öhm.. Nem. Mi lógunk a barátnőinkkel - mutogat Riker és önmaga között Ross, majd magához ránt.
- Még valaki elránt, akkor már inkább Rydel-lel jövök-megyek - jelentem ki, mire a srác elkezd rajtunk röhögni.
- Ha már úgyis bulizásba vagytok, akkor jöhetnétek feldobni a házibulim - mondja, mire mi persze egyet értünk és vele megyünk. Bent egyből elvegyültünk. Lucy és Riker elmentek piáért, Rydel és Ell táncoltak, Ry letámadta a DJ-t, én levágódtam Ross-sal a kanapéra, mellettünk meg Rocky próbált csajozni, amit mi ketten tökéletesen hallottunk. Odament egy szőke feszülőruhás csajhoz és elkezdte neki mondani.
- Héj angyalom! Nem vagy szép biztos fájt, mikor leestél - mondja a kicsit összekevert szöveget, mi meg csak röhögünk. A csaj is hasonlóképpen reagált és simán kikerülve Rocky-t arrébb ment a barátnőihez.
- Gyere csak - áll fel Ross, majd elhúz egy kis helységig és előre bemegy.
- Mit szeretnél? - mosolygok, mire behúz magához, majd a falhoz nyom és szenvedélyesen megcsókol. Hirtelen a nyakunkba zúdul a hideg víz, mivel egy zuhanyzóban ácsorogtunk.

Oldalra nézünk, ahol Rocky röhög a csap mellett. Ross utána rohan én meg Ross után, viszont útközben Rocky átugrik egy matracon, amit Ross nem vesz észre, így elterül rajta, én pedig rávetődök. Felülünk, majd Ross megint ajkaimra tapad. Heves csókcsatát vívunk, mikor Lucy mellénk vetődik.
- Menj arrébb szöszi, nincs hely! - mondja, majd meglöki Ross-t, aki elborul és engem is magával ránt.

- Hagyjuk itt Lucy-t, hogy legyen helye - kelek fel nevetve, majd táncolva piáért indulok. Ahogy kiveszem a hűtőből a megkezdett Cherry-t, valakinek a meleg kezét érzem meg a hasamon. Belepuszil a nyakamba, majd maga felé fordít. Megakar csókolni, de én csak beleiszok az üvegbe és elmegyek mellette. Pörgök egyet, miközben az üveget az égbe emelem és végig lőnek olyan fonál spray-el. Kimegyek a tetőtérben lévő erkélyre és felülök a korlátra, a tetőnek támaszkodva. Ross is jött utánam, majd elém lépett ahogy ültem, én pedig köré kulcsoltam a lábaim és megcsókoltam.

* Lucy szemszöge*

Ez a buli egyre jobb es jobb. Igaz, hogy már mindenki teljesen részeg, de azért jó.

- Nem látta valaki Laurát?- megyek oda a többiekhez. Vagyis inkább próbálok odamenni úgy, hogy ne essek pofára.

- Felmentek a tetőre Rossal-mondja Delly.

- Ratliff, hozd a csúzlit!-fordul Rocky Ell felé, mire mindenki furán néz rá.

- A turbékoló galambpárt csúzlival szokták elkergetni a tetőröl, nem?-kérdezi, mire mindenki elröhögi magát.

- Nekem van egy jobb ötletem-nyúlok a pultom lévő vízipisztolyhoz. A többiek követték a példámat és felmentünk a tetőre. Megpillantottuk a csókolózó szerelmespárt, mire feléjük tartottuk a pisztolyt.

- Ötig számolok. Egy...kettő, kihagyunk párat... ÖT!- kiálltom el magam, mire mindenki lelocsolja Lauráékat, akik ijedten vállnak szét.

- Ez melyik hülye ötlete volt már megint?- néz Laura Rocky és Ell felé, mire mind a ketten rám mutatnak, én meg felemelem a kezem. - Lucy!-kiabáll rám Laura, mire elkezdek röhögni.

Nagynehezen letántorogtunk, és mindenki elment piáért. Nem mintha nem ittunk volna már eleget. Néhány srác hozott be valami zöld festéket, mire mindenki odament. Mindenki összekente a másikat és ezzel elvoltunk egy darabig.

- Gyere egy kicsit!- hajol a fülemhez Riker, majd megfogja a kezem és elkezd húzni az emelet felé.

- Na! Minek jöttünk ide. Én bulizni akarok -dőlök neki a falnak, mire Riker csak közelebb jön és megcsókol.


* Laura szemszöge *

- Gyertek! - int Delly felénk, mi pedig utána tántorgunk.
- Héj, ha nekem nem lehet, akkor neked se - rántja el Ross Riker-t, ahogy megállunk.
- Menjünk - kapom el Lucy kezét, majd lehúzom az emeletről, egészen ki a partra, a többiek pedig követnek minket.
- Fájnak a patáim - vetődik el Ry nem messze a háztól, mi pedig veszünk a példáján és elvetődünk. Lucy felül, mire Riker háttal az ölébe fekszik. Rocky és Ell egymáson röhögnek, Ry pedig fekszik és azon röhög, hogy hogyan forognak a csillagok körülötte. Delly jót táncikál ülve, Ross kb két perc és megesz a szemeivel, de olyan kis... talán aranyosan néz, hogy megcsókolom, mire egy idegen csaj hangot hallok meg.
- A Szöszit én is kölcsön kérném egy menetre - mondja nevetve és a száját harapdálva. - De a kis csaj is jöhet velünk - jegyzi meg, még mielőtt bármit tudnék szólni.
- Azta... Nincs is akkor ágy, ami elbírná a bazinagy szőke segged - nézek rajta végig undorral.
- Laura, vörös - mondja Lucy, mire ránézek.
- Nem, Laura barna - fogom meg a hajam, majd bajuszt csinálok belőle, amin Ross csak röhög.
- Csaje a vöröske - szól közbe Ellington, mire Rocky elborul a röhögéstől. Ezt már a csaj se bírta tovább, így inkább elment. Jól elröhögtünk még egy kis ideig magunkon, majd egyszer csak Riker és Ryland felpattantak és felkapták Lucy-t, aki röhögve-sikítva próbált menekülni, de nem jött neki össze. Hirtelen azt vettem észre, hogy már én is a levegőben vagyok és Ross és Rocky futnak velem a kezükbe. Megtorpantak egy móló szerűségen, majd elkezdtek szinkronban számolni.
- 3....2....1... - mondják a srácok, majd belehajítanak minket egyszerre a vízbe. Ahogy a felszínre érkezünk csak azt látjuk, hogy Rydel Ell-re dőlve röhög rajtunk, mire Ellington kicsit meglöki Delly-t, aki beborul hozzánk a vízbe. Szépen, ügyesen, okosan mindenki utánunk ugrált azért, hogy együtt jöhessünk ki a vízből. Ahogy esünk-kelünk kifelé menet Rocky karjaiba veszi Ell-t, mire Ryland elkiáltja magát, hogy "Éjen az ifjú pár!", erre Rydel elkezdi énekelni a Last Christmas-t, mi meg Lucy-val egymásra borulva pusztulunk a röhögéstől. Már annyira ki voltunk a sok hülyeségtől, na meg a piától, hogy a nagy röhögésben Lucy elterült a földön és én meg csak néztem, ahogy Delly megpróbál rajta átlépni, de megbotlik és seggre esik.
Próbáltam felhúzni őket, de ez nem ment sikerrel.
- Majd én felszedem - mondja Riker, miközben a kezét Lucy-nak nyújtja.
- Megint? - kérdi röhögve Ryland, mire mindenki elkezd nevetni. Riker felhúzza Lucy-t, mire az a hátára mászik. - Ú, makiik - húzza el a szó végét Ry.
- Te vagy az én makim - néz le mosolyogva Lucy Rik-re.
- Hát, jobb mint a bunkó szöszi - nevet.

Visszaindultunk a hotelbe, vagyis csak próbáltunk, merthogy a fiúk nekiálltak kommandózni. Egymást kerülgetve és fellökve mentek előre. Minden lehetséges helyre elbújtak és a földön is gurultak. Ahogy beértünk Lucy-t berántotta a hülyeség egy mélyebb bugyra és nekiállt randalírozni a folyosón. Valami eszement ötlettől vezérelve Lucy bekopogott az egyik szobába, majd Riker hátára ugrott.
- Fuss már! - kiáltotta el magát, mire Riker futni kezdett, de a kanyarban elborultak. Riker nagy nehezen feltápászkodik, majd földön heverő barátnőjére pillant és felhúzza.
Még egy kicsit baromkodtunk, majd mindenki kidőlt valahol.